Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Kisvárdától tíz kilométerre északkeletre, a Tisza nagy kanyarulata által közrefogott lapályon fekszik Tornyospálca. A napjainkban két és fél ezer lakosú község nevéhez az 1793 és 1799 közötti évek óta tartozik hivatalosan a Tornyos előtag, régi templomának tornya a település 1696 óta használt pecsétjén szintén látható. Az Árpád-kori gyökerű Pálca falunév 1355-ben szerepel először írásban, jelentése sík mezőre, vékony vesszőre vagy uralkodói botra utal, és – az etimológia tudománya szerint – mindegyik esetben ószláv eredetű. A falu dűlőnevei közt Őrhegyi-dűlővel is találkozunk, a határában kő- és bronzkori eszközök, fegyverek kerültek elő a földből. 1389-ben mint a Losonciak birtokát említi egy, a Zichy-okmánytárban fennmaradt levél „Palchát”, 1444-ben már a Várdayak voltak a község földesurai. A honfoglalás kori Gutkeled nemzetségből származó főrangú família kegyurasága idejében készülhetett a település gótikus temploma, vagy alakították át a korábbi egyházat a XV. század első felében a csúcsíves stílus jegyében.
A protestáns egyházhistória szerint a XVI. század közepén lett reformátussá „Páltza” népe, a szomszédos falvak lakóival egy időben. 1635-ben feljegyezték, hogy Mikó Benedek úr egy szép, aranyozott úrasztali ezüstpoharat ajándékozott az eklézsiának; a falu birtokosai ekkoriban a Bánffyak voltak. Tőlük a Rákócziak kezére került a község II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején – a fejedelem 1706. januárban kilenc napig időzött a helységben. A XVIII. században a Forgách grófoké lett Tornyospálca, az ő segítségükkel készült el a település görög katolikusainak barokk egyháza 1807 előtt. 1850-ben 988 református, valamint 655 más vallású – túlnyomórészt görög katolikus – lakost írtak össze a faluban. (Tornyospálcának az első világháború előtt 2100, jelenleg 2500 lakója volt, illetve van.)
A református templom az orsó formában kiszélesedő főutcára párhuzamosan épült. Keletelt tengelyű, szentélye tisztán gótikus formájú: kissé összetartó falai a hétszög három oldalával záródnak; kései jellegű, borda nélküli, kétszakaszos keresztboltozatát öt külső, lépcsőzetes sarokpillér támogatja.
Gótikus diadalív választja el az apszist a tágas, hosszúkás, téglány alaprajzú – 12, 5 méter hosszú és 7,5 méter széles – hajótól; a téglából készült épület falában faragott kőkeretes, XV. századi ablakok sorakoznak: három a hajó, három a szentély déli oldalán. Az apszis keleti végfalán egy kis körablak látható, hasonló elhelyezésben a közeli Kisvárda gótikus plébániatemplomának szentélyzáró falában lévő párjához. A bejárat a nyugati oldalon nyílik, a vaskos falú torony alatti átjárón keresztül léphetünk be a gyülekezeti terembe, amely a protestáns egyházi liturgiának megfelelően van berendezve, a nyugati oldalán fakarzattal.
Fejéregyházi Orosz Sámuel prédikátor 1809-ben kelt feljegyzése szerint az azt megelőző években nyugat felé két öllel megtoldották a hajót, 1803-ban kezdték építeni a tornyot, kőből. 1808-ig 14 méter készült el belőle vakolás és meszelés nélkül, még az évben ideiglenesen zsindellyel fedték be. A jelenleg is látható torony sisakostól-gombostól 35 méter magas, s a helytörténeti adatokból következően egy korábban megvolt, fából ácsolt harangtorony helyébe épült a XIX. században (a legrégebbről ismert harangját 1733-ban öntötték). Egy újabb keletű forrás szerint a harangtornyot 1882-ben már újra kellett fedni, majd 1923-ban – egy villámcsapást követően – ismét javításra szorult. A szószék a XIX. század elején készült – hangvetős koronáját 1975-ben cserélték ki újra –, az 1800-as évekből származik a világos színűre festett deszkamennyezet is.
Tornyospálca templomát egészen az 1970-es évekig barokk korinak tartották, az épület értékes középkori részleteit is láthatóvá tevő régészeti feltárás és a korhű helyreállítás is csak nemrégiben, már az új évezredben történt. Ennek nyomán gyarapodtunk egy sokáig rejtőzködő, remek gótikus műemlékkel.
Ludwig Emil – mno.hu
