A türjei premontrei prépostság

255

Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.


A Zala folyó nagy kanyarulatánál – ahol a mostani veszprémi megyehatár húzódik –, üde, ligeterdős lapályon fekszik Türje. (A 2300 lakosú nagyközség a Sümeget Szentgróttal összekötő mellékútvonalon közelíthető meg.) Bár az Árpád-kori Türje nemzetség nevét őrző településen a XIII. században alapított premontrei prépostság kéttornyú román kori temploma és a mellette lévő barokk rendház épülettömbje rendkívül becses műemlék együttest alkot, híre és ismertsége szinte eltörpül Ják, Lébény, Zsámbék, Tihany vagy Ócsa korabeli apátsági templomainak országos hírneve mellett. Holott a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt türjei bazilika – különösen tekintélyes nyugati téglahomlokzata által – Magyarország egyik legjelentősebb középkori építménye.
Eredete a tatárjárásig nyúlik vissza. Az 1241. áprilisi muhi csatából híven elkísérte a Dalmáciába menekülő IV. Béla királyt a már korábban is bizalmi emberének számító Türje nembeli Dénes. A prépostság korábbi alapítója – aki később Szlavónia bánja, majd az ország nádora lett – az újjáépítés korában jelentős donációt kaphatott uralkodójától, és maga is jócskán adományozhatott családi monostorának, amelynek kiépülése az 1260 előtti évekre tehető. Ekkor kérte a bán IV. Sándor pápától a prépostság új kiváltságlevelét.
A középkorban hiteles helyként is működő monostortemplom – a későbbi átépítések és renoválásak dacára – híven őrzi a XIII. századi építkezés stílusjegyeit. A kéttornyú nyugati homlokzat – amelyet az 1920–21. évi feltáráskor hámozott ki a barokk vakolatréteg alól, és állított vissza Lux Kálmán építészprofesszor – a nagy észak-európai téglagótika formavilágát és technikáját hozza elénk e kies dunántúli helyen. A klasszikus arányú bazilika belseje viszont fegyelmezett ritmusú oszloprendjével, gazdagon s mégis visszafogottan faragott pillérfőivel, égnek törő, kőbordás keresztboltozatával inkább a francia kora gótika szellemét idézi. A román kori templomon a későbbi korokban szinte semmit sem változtattak. Egyedül a déli mellékhajó falában látható – másodlagos elhelyezésben – egy csúcsíves, kovácsoltvas ajtós szentségtartó fülke, rajta az 1478-as évszámmal.
A török vész sajnos nem járt egyedül. A Türje nemzetség kihaltával a falu birtokosává és kegyurává lett Hagymásyak 1540-ben áttértek a protestáns hitre, s a prépostság esküdt ellenségeivé váltak. A kolostor elnéptelenedett, a templom pár év alatt tönkrement, még az építőanyagából is elhordtak. Szerencsére a XVIII. század elejétől a katolikus Batthyány családé lett a türjei uradalom, s az 1720-as évektől megkezdődött a prépostság rehabilitálása. 1724 és 1799 között épült fel a templomtól délre az új barokk rendház. A második világháború után szociális otthonként működő egykori pompás préposti rezidencia úgynevezett várnagyi termének dongaboltozatát idősebb Dorffmeister István falfestményei díszítik. Az 1797-ben elhunyt mester, aki a korszak legjobb magyarországi festője volt, számos dunántúli templomon hagyta ott a keze nyomát. A türjei rendház freskójának festése előtt két évvel, 1761-ben készült el a templom Szent Anna-kápolnájának mennyezetképével, majd a kifestette a szentély boltozatát is.

 Ludwig Emil, mno.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu