Középkori Párizs Szegeden.
Keresve sem lehetett volna jobb helyet választani Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye musicalváltozatának bemutatásához, mint a Szegedi Szabadtéri Játékokat, ugyanis a szegedi fogadalmi templom legalább olyan hatalmasan és gyönyörűen magaslik a színpad hátterében, mint ahogy a párizsi katedrális uralja az előtte elterülő teret. Mindez igazán különleges atmoszférát teremt a Budapesti Operettszínház ősbemutatójának, mely az Alan Menken (zene), Stephen Schwartz (dalszöveg), illetve Peter Parnell (forgatókönyv) készítette, azonos című Disney-rajzfilm színpadi változatának magyar premierje.
De míg az 1996-os, Oscar-díjra jelölt animációs film a fiatal célközönség lelkivilágához és a Disney alapelveihez illő boldog befejezést kapott, addig az 1999-ben bemutatott, átdolgozott színpadi változat már sokkal inkább az eredeti Hugo-regény megzenésítése. Ennélfogva sokkal sötétebb, sokkal groteszkebb, nem happy enddel végződik, nincs cukormáz – bár a rajzfilm varázslatossága megmaradt –, valamint eszmeisége, üzenete is sokkal komolyabb. Alan Menken a rajzfilm ismerős betétdalait vezérfonálként használva egész estés zeneművet komponált, az ismerős motívumok új dalokkal gazdagodtak, melyekhez a rajzfilmben is közreműködő Stephen Schwartz írt új szöveget.
A teljes darabot Kerényi Miklós Gábor és Somogyi Szilárd fordította magyarra, dramaturgként Mátrai Diána Eszter segítette őket. Az új dalok egészen új dimenziót nyitnak a Disney által leegyszerűsített történetnek: Claude Frollo főesperes karaktere összetett jellemvonásokkal gazdagodik, Szabó P. Szilveszter alakítása kitűnően érzékelteti, mitől válik olyan kegyetlenné, amilyen, illetve hogyan borítja fel életét, lelki nyugalmát, saját belső törvényeit Esmeralda egyetlen táncával. A musical azt is sokkal jobban kidomborítja, hogy a regény tulajdonképpeni főszereplője maga a katedrális.
Fotó: Dusha Béla
Jelenet a Victor Hugo klasszikusa alapján készített musicalből a Szabadtérin
Victor Hugo Párizs és a Notre-Dame iránti szeretetét hangsúlyozza a magyar változat is, többek közt Khell Csörsz ismét zseniális díszletével (no meg a szegedi dóm felhasználásával): szemünk láttára elevenedik meg a középkori Párizs sötét sikátoraival, koszos utcáival, gyönyörűséges templomával.
Kerényi Miklós Gábor rendezését láthatóan inspirálták a rajzfilm sokak által kedvelt pillanatai, valamint a regényből 2000-ben készített francia musical hangulata, mégis sikerült egyedi, új színt vinnie az annyiszor látott történetbe.
A szereplőválasztással keretes szerkezetbe foglalt előadás finoman aktualizál, nem rág a néző szájába semmit, ennek ellenére sokat mond elfogadásról, önfeláldozásról, a külső tökéletesség manapság uralkodó mítoszának hiábavalóságáról, vakhitről és szeretetről. Kero színpadi látása páratlan: rendkívül erős, csodálatosan világított képekkel dolgozik – akár tömegjelenetekről, akár magányos áriákról legyen szó, színészvezetése hagyományosan kiváló.
Így Veréb Tamás Quasimodója egyszerre elesett, kicsit debil, elképesztő, mit ugrál és mászkál összevissza púposként, miközben hangja angyalian finoman szól. Gubik Petrának nagyon jól áll Esmeralda szerepe: énekelt imája, nagyáriája alatt elkerülhetetlenül könnyek szöknek szemünkbe.
Mészáros Árpád Zsolt tökéletes választás Clopin Trouillefou, a narrátor szerepére, mintha egyenesen rá, neki írták volna a simlis, ám szerethető porondmester és főbohóc karakterét. Kocsis Dénes Phoebusként egyszerre erős, kitartó és szenvedő, szeretetre éhes katona. Az előadás üde színfoltja a három életre kelt vízköpő: Ottlik Ádám oroszlánja, Vágó Zsuzsi griffje és Szerémy Dániel manója, akik az első pillanatban belopják magukat a néző szívébe hajbakapásaikkal, mozgásukkal, beszédükkel.
A Notre-Dame-i toronyőr igazi megaprodukció 130 emberrel, táncosokkal, kórussal – mégis nagyon bensőséges és megható. Sírós-nevetős, elgondolkodtató történet szabad akaratról, lélekről, családról, emberségről. Nem véletlen, hogy a szeptemberben kezdődő évadot ezzel az előadással nyitja a Budapesti Operettszínház.
(Menken–Schwartz–Parnell: A Notre-Dame-i toronyőr. Musical két részben, rendezte: Kerényi Miklós Gábor)
Sárdi Krisztina – www.magyaridok.hu
