Avantgárd és emigráció

282

Pozitívan hatott-e az emigráció a művészekre?

Egyáltalán beszélhetünk-e emigrációról egy művész esetében? Mikén befolyásolta a kinti élet a magyar avantgárd mozgalmat? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki ellátogatott a novemberi PIM Esti Extrára, ahol az avantgárd és az emigráció kapcsolatáról beszélgetett Passuth Krisztina művészettörténész, Ablonczy Balázs történész, Petőcz András író és Nagy Csaba lexikográfus.

0000000084
Fotó: kassakmuzeum.hu

A Petőfi Irodalmi Múzeum minden hónap utolsó szerdáján hosszabb nyitva tartással és egyedi tárlatvezetésekkel, előadásokkal színesíti állandó programkínálatát. November 29-én a Szabó Magad kiállításban tartott tárlatvezetést Karafiáth Orsolya, a Kassákizmus című kiállítást pedig egészen egyedi módon mutatta be Prőhle Gergely a múzeum főigazgatója. Majd a tárlat helyszínén tartott kerekasztal beszélgetést Passuth Krisztina művészettörténész, Ablonczy Balázs történész, Petőcz András író és Nagy Csaba lexikográfus az avantgárd és az emigráció kapcsolatáról, a est moderátora Balázs Eszter történész volt, aki rögtön az elején felvetette: első körben az emigráció fogalmát kell tisztázni, hiszen sokféleképpen értelmezhető ez a fogalom és az sem biztos, hogy Kassák Lajosra és művésztársaira igaz.

IMG_9007
Fotó: Fischer Viktória

Petőcz András szerint külön kell választani a gazdasági és politikai emigránsokat és azokat, akik művészi fejlődés céljából hagyták el hazájukat. Példaként említette Tamkó Sirató Károlyt és Moholy-Nagy Lászlót, akik önként hagyták el hazájukat és nem is akartak hazatérni. Nagy Csaba, aki összeállította A magyar emigráns irodalom lexikona című kötetet úgy vélte: ez egy jóval tágabban értelmezhető fogalom. Passuth Krisztina ehhez hozzáfűzte: véleménye szerint nem szabad ilyen élesen különválasztani az emigráltakat, mert aki kis időre elhagyta a hazáját, de ezt követően visszatért, mint Kassák, az nem feltétlenül emigráns, de Márai Sándor, aki soha nem is akart hazatérni már sokkal inkább tekinthető annak. A művészettörténész szerint Kassák Lajosnak esze ágában sem volt emigrálni – ezt alátámaszthatja az is, hogy mindenféle nyelvismeret nélkül élt Bécsben – és ahogy lejárt az amnesztia azonnal haza is költözött. „Ez egy nagyon súlyos fogalom, melyet nem lehet mindenkire ráaggatni” – fűzte hozzá. Ablonczy Balázs történész hozzátette: a fogalom megítélése a történelem alakulásával változott és nem volt mindig ilyen negatív kicsengése, mint ma – a 17. században idealizálták az emigráció fogalmát, például Zrínyi Ilona és Thököly Imre vagy Rákóczi Ferenc esetében, a 20. században azonban a diszidens szóval egybeolvadt és negatív kicsengése lett. Egyvalamiben azonban egyetértettek a beszélgetők: a két világháború között lett negatív az emigráns szó és ez a folyamat már a 1919-es években elkezdődött.

0000000093
Fotó: kassakmuzeum.hu

A fogalom alapos vizsgálata után a beszélgetők rátértek a Bécsben kialakult magyar avantgárd csoportra, melynek Kassák Lajos nem csak a része, de a megalakítója is volt. Passuth Krisztina ezzel kapcsolatban elmondta: érdekes, hogy Bécsben nem alakult ki a magyar művészeknek olyan kapcsolatrendszere, mint Párizsban – talán ennek is köszönhető, hogy a bécsi emigrációról nem sok adat maradt fent. Passuth külön kiemelte a MA című folyóirat történetét, amely Bécsben vált a nemzetközi avantgárd fórumává. A lap azért is különleges, mert egy folyóirat sem élt meg akkoriban ilyen hosszú pályafutást, ráadásul a bécsi emigráció alatt nemzetközileg is ismert lett. Azonban sem a bécsi, sem a párizsi, sőt még a berlini emigráció sem érte meg gazdaságilag a kint élőknek, hiszen Bécs sokkal rosszabb helyzetbe került az első világháborút követően, mint Magyarország, ahogyan Berlin sem volt túl kedvező gazdasági helyzetben. Éppen ezért ahogyan Kassák Lajos is, a legtöbb emigrált művész hazavágyott. Akik pedig mégsem, a bécsi időszak után Berlinbe vagy Moszkvába kötöttek ki. Petőcz András ezzel kapcsolatban kiemelte Barta Sándor írót, aki a MA folyóirat segédszerkesztője volt, Kassák Lajos jó barátja és testvérét, Kassák Erzsébetet vette feleségül. Azonban a két alkotó között megromlott a viszony, amikor Kassák a bécsi emigrációból azonnal hazatért és nem Moszkvába költözött. Barta ugyanis meggyőződéses kommunista volt és úgy vélte azzal, hogy Kassák hazatért elárulta a kommunizmust. Maga Barta Moszkvába emigrált, azonban 1938-ban kohol vádakkal elítélték és kivégezték. Petőcz András szerint – és ezzel egyetértett minden jelenlévő – a szocializmus tönkretette az avantgárd mozgalmat, amely a két világháború között eltűnt, helyére azonban olyan irányzatok érkeztek, mint a szürrealizmus.

kassak
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum facebook-oldala

A kérdésre miszerint pozitívan hatott-e az emigráció a művészekre nem könnyű válaszolni, hiszen egy nagyon sokrétű fogalomról van szó. Petőcz szerint azonban maga Kassák Lajos jól profitált a kinti életből, de sok művészről éppen az ellenkezője mondható el. Passuth Krisztina szerint ez függ az életkortól is, hiszen, ha fiatalon hagyja el valaki az otthonát jobban formálódik az ízlése, sokkal inkább meg akar felelni a választott hazájának és be akar illeszkedni, míg egy idősebb alkotónak már kiforrott az ízlése és kevésbé formálható. Nagy Csaba hozzáfűzte: ha a művészekre nem is hatott feltétlenül pozitívan a kinti élet, a magyar sajtóra igen jótékony hatást tett, ahogy a könyvkiadást is fellendítette.

Kultúra.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu