Ez a sztori nem a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőről és a Dunakanyarba tervezett hídról, hanem egy megvalósult projektről szól.
1894-ben hadgyakorlatot rendeztek a Dunakanyarban, amelynek során osztrák és magyar katonai hidászok egy pontonhidat állítottak fel Visegrád és Nagymaros között. A hadgyakorlaton mintegy nyolcezer katona vett részt. A katonákat Visegrádon és környékén szállásolták el.
A hadgyakorlat legfőbb attrakciója a hídverés volt. A korabeli beszámolók szerint, a dunai hídveréshez hasonlót az osztrák–magyar hadsereg hadgyakorlaton még sohasem vitt véghez.
A nagymarosi oldalon a pontonhidat a révkikötőnél állították fel.
A híd hetven pontonból állt, és mindkét oldalon egyszerre építették. Az 520 méteres pontonhíd felállításához 79 percre volt szükség. A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor a két oldalról épített hidat már összekapcsolták, de a szerkezeten még folyik a munka. A hídverést a király is megtekintette. Ferenc József udvari vonattal érkezett a nagymarosi állomásra, innét az uralkodó előbb a Duna partjáról, majd a Fiume gőzhajó fedélzetéről figyelte a munkálatokat.
Ez pedig a Fiume gőzhajó egy közelebbi képen.A híd elkészülte után a király visszatért a nagymarosi partra, hogy szemtanúja legyen a Visegrádon lévő 4. hadtest átkelésének.
A hídon elsőként a lovasság kelt át. A lovakat kantáron vezették. Mögöttük következett a tüzérség. A kép közepén Ferenc József, mellette Albrecht főherceg figyeli az átkelést. Mögöttük külföldi államok katonai attaséi.
A lovasok után haladtak a tüzérek. A tüzérség fogatain csak a fogathajtó oldalon ült egy-egy katona. Utoljára a gyalogság következett. Az átkelés során a gyalogság nem tartott ütemlépést. A gyalogsági átkelésről képet nem tudok mutatni, valami miatt ez már nem érdekelte a sajtót.
Az esemény nagy szenzáció volt nemcsak a Nagymaros és Visegrád számára. A helybéli lakosság végig nézte a hídverést és átkelést. Az összesereglett nézőközönségre nagy benyomást tett, hogy a hidászok lárma nélkül, rendkívül összeszokottan dolgoztak.
Mindenki kíváncsi volt a királyra és a hídra.
Ez a kíváncsiság lett a végzete a nagymarosi harangozónak.
Tanulság? Ne hajolj ki egy király miatt a templomtoronyból.
Itt a vége, fuss el véle.
A cikk eredetije ITT olvasható.
