„Egy fontos művészeti világ fontos remekei”
Kortárs magyar kárpitművészek munkáival ismerkedhetnek meg azok, akik megtekintik a Magyarok szőtték címmel május 24-én Zágrábban nyílt kiállítást. A MANK Nonprofit Kft. szervezésében nemzetközileg elismert kárpitművészek alkotásai kapnak helyet a Zágrábi Magyar Kulturális Intézetben.
„Egy fontos művészeti világ fontos remekei” – mondta Dr. Hóvári János, a kiállítást szervező MANK Nonprofit Kft. főigazgatója.
Vonzó, attraktív munkákat láthatunk a kiállításon – fogalmazott dr. Iva Hraste Sočo, a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériumának nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkára, aki kifejtette: a témák és a motívumok széles skálája jelenik meg az alkotásokon. „A gobelinekhez elengedhetetlen a művészi tehetség, a komoly munka, az erőfeszítés, a mesterségbeli tudás, de kell hozzá türelem is.” A művek egyik legfontosabb jellemvonását a helyettes államtitkár szerint mégis az a nosztalgia adja, amelyet a bennük rejlő hagyomány idéz elő a megfigyelőben. Megjegyezte továbbá, hogy a csupán néhány száz éve jelen lévő gobelinművészet különálló művészeti ággá kristályosodott.
A kortárs magyar művészeti műfajok között kiemelkedő helye és szerepe van a kárpitművészetnek – mondta el a kiállításon Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora. Korábban elmondta: a 21. században egy ősi műfaj, a szövött kárpit metamorfózisának lehetünk tanúi, amely során a művészek nemcsak ismerik, hanem gyakorolják is műfajuk teljes alkotófolyamatát.
Tradíciókhoz kötődő és tradícióktól elszakadni vágyó alkotások szerepelnek a kiállításon, ahol a művésznők – vállalva önmagukat – munkáikban egyesíteni tudják a múltat és a jövőt, a hagyományos és a kísérleti kárpit képteremtési szándékát. A régi flamandok és a modern franciák után tudnak olyan szőnyegeket szőni, amelyek lebilincselik a szemet és felszabadítják a gondolatokat. Az életutak különfélék, de közös bennük a technikai, a kivitelezési műgond, az igényesség és nem utolsó sorban szakmájuk tisztelete és szeretete.
 |
| Mára a kárpitművészet szövési tudást és gyakorlatot igénylő autonóm, azaz szabad, intellektuális, individuális művészetté vált. |
„A szövés erős összpontosítást igénylő munka – mert ami a szövőszéken megtörténik, az abban a pillanatban véglegessé válik. Intenzív belső látás, az élmény állandó megidézése szükséges a munka során. A szövött képes kárpit lehet autonóm kép, tapéta, építészeti elem, szakrális tárgy, szőnyeg, színes díszítés – minden a művészen múlik. Alapanyaga a gyapjú, a selyem, nem ritka az arany vagy az ezüst szál. A szövés horizontális vagy vertikális szerkezetének léptéke változtatható, a felhasznált anyag variálható, nincsenek mértékhatárai” – mondta el Szepes Hédi kurátor.
A kurátor az alkotásokról
Néhány alkotás kiragadott pillanatkép (Bényi Eszter), mások munkáját a szellemes játékosság jellemzi (Kecskés Ágnes, Lencsés Ida). Vannak, akik a jel és a jelentés kettősségét kutatják (Szabó Verona, Penkala Éva, Balogh Edit). Van, hogy a szövött kárpit túllép a látványon, a teremtő szellem függetlenségét demonstrálja (Pápai Lívia). Van, aki sejtelmekből, megérzésekből, hangulatokból szőtt világot teremt, és ezek szimbólumaiba sűríti mondandóját (Nyerges Éva–Oláh Tamás, Zelenák Katalin). Málik Irén kapu szimbóluma textilszálak szövedéke révén megjelenített festészet. Kubinyi Anna térbe mozduló alkotása lemond a síkrajz minden eleméről és a tér törvénye szerint építkezik. A gödöllői iskola szecessziós örökségét viszi tovább Katona Szabó Erzsébet a természetelvű, de az absztrakciónak is teret nyitó munkája. Péreli Zsuzsa szecessziós hangulatú kárpitja a múltat idézi meg, nem kis nosztalgiával. Kókay Krisztina egymás mellé rótt vonalkákból születő kárpittervei az áhítat és a titkok sóhajait rejtik. Nagy Judit gobelintervein a ritmikusan ismétlődő, szimbolikus motívumok az örök körforgást idézik. Hauser Beáta tusrajzai emberi gondolatokról szólnak, Pasqualetti Eleonóra akvarell „időrajzai” érzéki színvilággal adják vissza látomásait.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
