Bús magyar sors

688

Vásárhelyi művészélet 1900–1990.

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) több nagy sikerű kiállítást rendezett már a Várkert Bazárban, gondoljunk csak a Borsos Miklós szobraiból és grafikáiból készült gyűjteményes tárlatra vagy az északi palota harmadik emeletén található állandó kiállításra: a Csernus Tibor-emlékműterem kialakítására.

Az április végéig látogatható Vásárhelyi művészélet 1900–1990 című kiállítás ugyancsak a Kogart csapatához köthető, tagjai ezúttal a Tornyai János Múzeummal együttműködésben dolgoztak a közel száz évet felölelő s mintegy százötven műalkotást felvonultató tárlaton. A kiállítás egyszerre kívánja bemutatni az úgynevezett alföldi festészet fellendülését, a hódmezővásárhelyi művészcsoport tevékenységét, a vásárhelyi művészeti életet, a mártélyi művésztelep kialakulását és az 1954-ben induló és máig évente jelentkező Vásárhelyi Őszi Tárlatot – a címben jelzett 1990-es időhatárig.

Nagy Imre és Marosvölgyi Gábor művészettörténészek elsősorban a hódmezővásárhelyi közgyűjtemény tulajdonában lévő művekre alapozták a tárlat anyagát, ebből adódóan az onnan származó festmények, szobrok és grafikák alkotják a kiállítás gerincét, ugyanakkor más múzeumoktól és magángyűjtőktől is kölcsönöztek alkotásokat.

Fotós: Várkert Bazár

A kiállítás időrendben haladva mutatja be a felvállalt tematikákat, kezdve az alföldi festészet fogalmának körüljárásával és XIX. századi kibontakozásával. A nagy magyar Alföldben érdekes módon egy osztrák festő, August von Pettenkofen látott elsőként komoly festészeti, esztétikai témát, az 1850-es évektől rendszeresen megfordult Magyarországon.

Példáját több osztrák festőtársa is követte, s voltaképpen az ő tevékenységük késztette Bihari Sándort és Fényes Adolfot a szolnoki művésztelep megalapítására, mely kezdettől fogva az alföldi festészet egyik meghatározó központja volt. A másik jelentős központnak Kecskemét számított, ahol – magával hozva a nagybányai neoimpresszionista festőket – Iványi-Grünwald Béla alapított művésztelepet.

Szolnok és Kecskemét mellett Hódmezővásárhely volt a harmadik nagy alföldi művészeti központ, melyet a külföldi tanulmányokat maga mögött tudó Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla és Pásztor János neve fémjelzett, s ahol a Munkácsy Mihály-féle realista szemléletmód hatott a legintenzívebben. Tornyai nemcsak mesterének, de egyenesen példaképének tekintette a nagy magyar festőt, aki négyük közül az ő művészetére gyakorolta a legnagyobb hatást, de persze Rudnay, Endre Béla és a szobrász Pásztor János művészetét is befolyásolta.

Az említett központok mellett természetesen az Alföld más településein, például Baján és Szentesen is működtek festők, festészeti körök. Az alföldi festészet mindazonáltal nem jelent semmiféle esztétikai vagy szemléletbeli egységet, stílust, képzőművészeti iskolát. Az alföldiség mindössze a vidéki Magyarország, a falu és a puszta, illetve a korabeli magyar élet és sors iránti fokozott érzékenységet hordozza magában.

Mindennek gyönyörű és egyúttal megrázó lenyomata Tornyai János Bús magyar sors című képe, melyen a magyar pusztán magányosan álló gebe a keserű magyar valóság szimbóluma. Fényes Adolf, a szolnoki művésztelep egyik alapító tagja Parasztfiú, parasztlány című festményén a reményvesztett alakok szintén a magyar sors, a nehéz paraszti élet nyomait viselik magukon. Hegedűs László Mulatozók című alkotása ugyancsak ezt a tematikát dolgozza fel, és a kocsmaasztalnál ülő, cigányprímást hallgató főalak lefelé néző, lemondó tekintete azonnal idézőjelbe teszi a címet.

Az alföldi festők, különösképpen a vásárhelyi alkotók azonban nem csak a vidéki Magyarország küzdelmes életét jelenítették meg, fontos témául szolgált számukra maga a környezet, minek köszönhetően számtalan egyedi hangulatú életkép és tájábrázoló alkotás született, melyek közül Tornyai kis méretű, szivardoboztetőkre készített festménysorozata különösen figyelemre méltó.

Tóth Menyhért, az egyik legegyedibb stílusú alföldi festő alkotásai, például a Pihenő tehenek című festmény és a Vásárhelyi Őszi Tárlaton rendszeresen kiállító Barcsay Jenő készítette Alföldi alkonyat vagy az Endre Béla által festett Parasztudvar is a kiállítás legszínvonalasabb alkotásai közé sorolhatók.

Minthogy az egyes tematikák akár különálló kiállításokat is megérdemelnének, a tárlat a képek mennyisége dacára a látogatónak egyfajta zanzásított áttekintést nyújt csupán, ami ösztönző erővel hathat a Vásárhelyhez kötődő művészek elmélyültebb megismeréséhez.

(A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Vásárhelyi művészélet 1900–1990 című kiállítása április 29-ig, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható a Várkert Bazár Testőrpalotájában – Budapest, Ybl Miklós tér 2.)

Tóth Béla István – www.magyaridok.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu