Rejtő Jenő „elveszett” története.
Rejtő Jenő születésének 111. évfordulóját ünnepeljük idén, és e jeles alkalomból a Noran Libro kiadó úgy döntött, megjelenteti a magyar (ál)ponyvairodalom és a kabarétréfák nagymesterének életregényét, méghozzá egyedi formában, műfajban. Tudniillik Matuscsák Tamás fordító, a Tesla életéről szóló Megszállottak című könyv szerzője nem egyszerű életrajzot írt, hanem naplóregényt.
A Rejtő Jenő elveszett naplója 1915. március 29-én, az író tizedik születésnapján veszi fel a fonalat, majd színészi és bokszolói pályafutásának, szerelmi ügyeinek és öngyilkosságának, európai kalandozásának, valamint színpadi és regényírói sikereinek tárgyalásán keresztül a munkaszolgálatos lágerig kalauzolja az olvasót. A naplóbejegyzésekből kirajzolódik Rejtő, azaz Reich Jenő rendkívüli személyisége: a gyerekkori traumáktól élete végéig szenvedő, célját sokáig nem találó, szeretetéhes, művelt, érzékeny és elképesztően kitartó, a legsötétebb időkben is derűlátó író pályaképe. A kötetből fény derül az általa és kortársai, barátai (például Karinthy Frigyes) által alakja köré szőtt legendák (hogyan lakatta jól József Attilát) igazságtartalmára, de az egyszeri Rejtő-olvasó számára mindeddig ismeretlen tényekre, kalandokra is.
Rejtő Jenő „elveszett” naplóját olvasgatva már nem csodálkozunk azon, hogyan volt képes kitalálni olyan figurákat, mint Piszkos Fred, Fülig Jimmy (pardon, Di St. James), Vanek úr és a többiek, illetve tanúi lehetünk olyan szállóigévé vált mondások születésének, mint a „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani” vagy az „Uram! A késemért jöttem!”. Ugyanakkor Matuscsák Tamás regényéből egyértelművé válik Rejtő életének komoly oldala is: érdekelte a csillagászat, a pszichoanalízis és más reáltudományok, folyamatosan figyelemmel kísérte a világtörténelem, az aktuálpolitika alakulását, több nyelven beszélt, tehetséges bokszoló és focista volt. Gyerekkorától folyamatosan betegségek kínozták, kishúga halálát sosem tudta igazán feldolgozni, súlyos szenvedélybetegségekkel küzdött, és a szerelemben sem volt szerencséje, állandóan anyagi gondjai voltak. Matuscsák mindezt a Rejtő műveiben is tükröződő (ön)ironikus, humoros módon tálalja, amíg tudja, hiszen az utolsó lapokon az erőltetett menet borzalmai közepette nehéz viccelni.
Informatív és szórakoztató könyv tehát a Rejtő Jenő elveszett naplója, azonban – a szerző dicséretére legyen mondva – nem merül ki az alapos irodalomtörténeti kutatómunka eredményeként feltárt tények és legendák egyszerű, naplószerű közlésében. Egyrészt az életrajz ma már kinyomozhatatlan fehér foltjait Matuscsák az író műveiből vett részletekkel igyekszik pótolni, másrészt részletes és érdekes korrajzot tár az olvasó elé. Behatóan foglalkozik a két világháború közötti évek budapesti kulturális életével, orfeumaival, színházaival, a kabaréműsorok virágkorával, no meg természetesen a húszas-harmincas évek híres kávéházaival.
A napló lapjain megelevenednek a New York, a Japán, a Hadik vagy például a Centrál dohányfüstös, hírlapolvasós mindennapjai, valamint törzsközönségük híres figurái: Heltai Jenőtől kezdve Molnár Ferencen, Karinthyn és József Attilán át Kabos Gyuláig. Rejtő (vagy Matuscsák, ki tudja?) első kézből tudósít minket Horthy híres bevonulásáról, G. B. Shaw Nobel-díjáról, Ady Endre temetéséről, az első magyar hangosfilm bemutatójáról, de a zsidótörvények bevezetéséről vagy Babits Mihály haláláról is. Külön elismerést érdemel a napló végén található részletes irodalomjegyzék, amely további kutatásra, tájékozódásra sarkallja az érdeklődő olvasót.
Az íróval állítólag szegről-végről rokon Matuscsák könnyű kézzel ír, a kötet olvasmányos, egy-két unalmasabb bejegyzéstől eltekintve érdekes is. Kár, hogy mindezt nem maga Rejtő Jenő írta…
(Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója. Noran Libro kiadó, Budapest, 2016, 552 oldal. Ára: 3990 forint)
Sárdi Krisztina – www.magyaridok.hu
.jpg)
