Brutális gyilkosságok, fifikás csalók és politikai áthallások: régen se ment ez másként. Ami kicsit mégis más Kondor Vilmos legújabb, ezúttal rövidebb elbeszéléséket tartalmazó kötetében, az a történelmi miliő, és a főhős,{...}
{…}akit már szívükbe zárhattak a magyar krimirajongók: Gordon Zsigmond, az igazságot megszállottan kutató bűnügyi újságíró.
Amennyire hiányoztak az utóbbi száz évben a jó magyar krimik, olyannyira büszkék lehetünk vagy lehetnénk a két világháború közötti zsurnaliszták teljesítményére, akik fáradhatatlanul talpaltak a bűnügyek nyomában Budapesten. Ezek az újságírók – például Tábori Kornél, vagy az egyszemélyes lap, a Pesti Futár alapítója, Nádas Sándor, nem is beszélve Tarján Vilmosról, aki felhagyva a szakmával a New York kávéház tulajdonosa lett – fel is tűnnek Kondor rövidebb írásokat tartalmazó legújabb kötetének lapjain. Belőlük (is) teremtette meg Gordont, aki egyszerre mozog otthonosan a magyar főváros bűnnel szennyezett mélyrétegeiben, valamint amerikai kitérőjéből fakadóan gond nélkül eligazodik a nemzetközi politika viszonyai között.
Öt regényben bukkant fel eddig a szűkszavú, bokszrajongó és sármos bűnügyi oknyomozó alakja, és ez a cinikus magyar újságíró lelkiismeretesen végig is nyomozta a magyar történelem két igencsak súlyos évtizedét 1936 és 1956 között. A Gömbös Gyula halálával induló és a forradalom leverése idején véget érő sorozat nemcsak itthon irányította rá a figyelmet erre a szórakoztató műfajra, hanem a fordításoknak köszönhetően külföldre is elvitte az éledező magyar krimi jó hírét. Hogy mégis mennyi minden maradt még ebben a figurában, és hogy mennyire kiérleltté vált Kondor stílusa, azt ez a ráadáskötet fényesen bizonyítja. A Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című elbeszélésgyűjtemény szinte esszenciája annak, amiért Gordon kalandjait megszerették az olvasók, és nem mellesleg a kritikusok többsége is. A könnyed kézzel útjukra indított bűnesetek egytől egyig képesek megragadni és fenntartani az olvasói figyelmet. Kapunk bírósági drámát, ahol egy túlbuzgó ügyvédnő próbálja magára felhívni a figyelmet, párharca a bíróval pedig nemcsak a jogértelmezés körül zajlik, hanem egyúttal politikai–világnézeti pengeváltás is. Ebben az írásban megismerhetjük a „cselédmizéria” jelenségét is, mondhatni az Édes Anna egyfajta ponyvaváltozata pereg majdhogynem a szemünk előtt, ahogy megismerjük a gazdáját brutálisan legyilkoló Magda kiábrándító sorsát.
Van még a könyvben lendületesen megírt pillanatkép abból az időszakból, amikor hősünk még Amerikában ismerkedett a szakmával, ottani kalandján keresztül a magyar emigránslét kálváriája is kibomlik a szeme előtt. Egy másik írásban brutális rablógyilkosság fantomjai másznak elő a múltból, és Gordon ismét nem nyugszik, amíg be nem bizonyítja: akiket el akarnak ítélni, azok lehet, hogy elvetemült gazfickók, csak éppen ebben a konkrét ügyben nem ők a hunyók; a bizonyítékot egy autista kintornás fiú segítségével sikerül előtárni. Az utolsó írásban egy látszólagos öngyilkosság szolgál kellő meglepetéssel, és a látszat, mint oly sokszor, ezúttal is csal.
 |
| Budapest sohasem alszik Forrás: Fortepan |
Szóval remek sztorik sorjáznak a könyvben, ám a lényeg nem is a történetekben van, hanem abban, ahogy Kondor mesél: a két háború közötti Budapest a szemünk előtt telik meg élettel, ízzel és szagokkal. Számtalan alkalommal csillan meg a szikár elbeszélésekben Rejtő humora. Csak egy példa:
Nem Gordon volt az egyetlen a tárgyalóteremben, aki tudta, hogy dr. Ábrahám Lajos indiszpozíciójának oka rendszerint a Kék Egérben volt keresendő, ugyanis a derék ügyvéd vagy a Tisztikaszinóban kártyázott, vagy az ominózus terézvárosi bárban csapta a szelet a Berlinből érkezett táncos- és énekesnőknek, valamint a kettő között a cigarettaárus lánynak, a Horpadt Manyinak, aki nem befelé, hanem kifelé volt horpadt, és hatalmas keblei Ábrahám házassága előtt (és mellett) több frigynek jelentettek halálos döfést.
A kötetben remek karakterek, emlékezetes mellékszereplők színesítik a filmszerűen pergő cselekmények folyását, egyébként a korabeli filmekre is vannak utalások, ahogy azt már Kondornál megszokhattuk. A szerző felkészültsége ezúttal is lefegyverző, látszik, hogy alapos mélyfúrást végzett nem csak a „Nagy Történelem” eseményhalmában, hanem hatalmas ismeretanyag birtokába jutott a hétköznapi történelem apró, ám annál meghatározóbb mozaikdarabkáit illetően is.
Néha elég pár mondat, hogy bepillantást nyerjünk a kor rendkívül színes éjszakai életébe, ahol a Margitsziget egyik pavilonjában a fekete Eddie South és zenekara játszik, a mulatozók között többen Molnár Ferencet vélik látni, néhányan meg Szép Ernőt keresik. Az olvasó mindeközben ízelítőt kap a korszak bohém örömtanyáinak működéséből éppúgy, mint a rossz hírű környékek hangulatából. És amit szintén kiválóan ad vissza a Kondor: a mindennapi történéseket körbefolyó, mindenhova beszivárgó rossz közérzet térnyerését, ami szoros viszonyban áll a napi politikai történésekkel.
A korábbi regények rajongói számára külön örömet nyújthat a mindenféle utalások tetten érése – olyan ismerős nevek bukkannak fel, mint a züllött kommunista és aktfotós Skublics Izsó –, ráadásul ismét kiderül több minden a főhős múltjáról, szerelmi életéről is és szokásairól, például megtudhatjuk, hogy kedvenc újságírónk valamiért idegenkedik a göndör hajú emberektől. Gordon hiányozni fog.
(Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes. Agave Könyvek, 2012, 212 oldal, 2980 Ft)
mno.hu – Szathmáry István Pál
