Belső utazások Mária Magdolnával.
Mária Magdolna a Biblia egyik legvitatottabb alakja. Van, aki szerint Jézus legközelebbi bizalmasa volt, a popkultúrában pedig ábrázolták a szeretőjeként (Krisztus utolsó megkísértése, Martin Scorsese) vagy gyermekének édesanyjaként is (Dan Brown: A Da Vinci-kód). A legelterjedtebb az az évezredes megállapítás, hogy egyszerű prostituált, aki Krisztus hatására tért meg a jó útra. Annyi viszont bizonyos, hogy Jézus őt választotta ki feltámadásának első tanújául és hírvivőjéül, ami miatt Aquinói Szent Tamás az apostolok apostolnőjeként beszélt róla.
Ferenc pápa 2016-ban döntött úgy, hogy emléknapja ezután legyen ünnepnap, ami azt fejezi ki, hogy magdalai Máriának az apostolokkal azonos szinten van helye az egyház liturgikus ünneplésében: ő a tizenharmadik tanítvány.
A Mária Magdolna című film alapfelvetése is ez: hogy az alkotók a megszokottól merőben eltérő módon, egy nő szemszögéből láttatják Jézus Krisztus földi életének jelentősebb eseményeit. Mária a férfiakkal egyenrangú, sőt bizonyos szempontból fontosabb tanítványi és evangélista szerepben tűnik fel.
A magdalai nő úgy érzi, hogy számára nem az anyaság és a feleségszerep van elrendelve, hanem valami másra hivatott. Hiába szereti a családját, mégis saját útját akarja járni, ami akkoriban persze elképzelhetetlen volt: azt gondolják, démonok szállták meg a testét. Mária akkor találja meg élete célját és a válaszokat hitkeresésére, amikor találkozik Jézussal: otthagyja faluját és családját, hogy követhesse. Egymástól is tanulnak: Jézus Mária hatására szól az asszonyokhoz, és vele osztja meg vívódásait. Mária előbb érti, mint a férfi tanítványok, hogy Krisztus nem harcos forradalomra és hatalomátvételre készül, Isten királysága egészen mást jelent. A Mária Magdolna című film hangsúlyozza a főszereplő nőiségét, érzékenységét és empátiáját, de tartózkodik a szexualizált értelmezéstől.
Az viszont nem teljesen világos, hogy mi az a különleges kapocs, amely összeköti Jézussal: a rendező mintha nem tudott volna mit kezdeni vele. Hiányzik a misztérium és a katarzis: a keresztre feszítés és a feltámadás bemutatása kifejezetten csalódást keltő, ami után a lezárás is hiányérzetet hagy a nézőben.
Rooney Mara alakítása megmutatja a Máriában rejlő erőt és különlegességet
Fotós: UIP-Dunafilm
Garth Davis második nagyjátékfilmjének hangulata bemutatkozását, az Oroszlánt idézi visszafogottságával, lassú tempójával. Az Oroszlánt is fényképező Greig Fraser természetközeli képi világot tár elénk, melynek központjában mindig az ember áll. A táj valóban ókori és minimalista, nem mai, szép emberek arcát látjuk kicsit bekoszolva, mint megannyi szájbarágós bibliai filmben. A hihetetlenül karizmatikus Joaquin Phoenix kétségeiben gyötrődő, félelmeivel viaskodó Jézust alakít, akit így próbál meg közelebb hozni a halandókhoz, ám valahogy mégsem ragad magával. Phoenix nagyszerű színész, ám Krisztusa enyhén mesterkélt, fojtott hanghordozása a ripacskodás határán táncol – őrült nehéz elhinni neki, hogy elhozza a megváltást.
A Mária Magdolna akkor a legjobb, amikor tényleg Máriára koncentrál. Rooney Mara alakításának hála már az első jelenettől érezhető a benne rejlő erő és különlegesség. Chiwetel Ejiofor Pétere és Tahar Rahim Júdása is nagyszerű: a két apostol ábrázolása eltér a megszokott egysíkú értelmezéstől, viszont a többi tanítványról semmit sem tudunk meg.
A Mária Magdolna nem történetet mesél, hiszen ezt a történetet mindenki ismeri – sokkal inkább belső utazásra hív. Szép és érzékeny film, amelynek egyértelmű célja az volt, hogy mellékszereplőből főszereplővé avassa és rehabilitálja magdalai Máriát. Egy baj van csak mindezzel: ha valaki a Bibliát használja alapanyagként, amelyben minden történet mögött mélyebb jelentéstartalmak és megfejtések sorakoznak, akkor a néző elvárja, hogy a belőle készülő film is hordozzon némi üzenetet. Elgondolkodtasson, megérintsen, akár maradandó útravalót adjon.
Ez most nem sikerült.
(Mária Magdolna, angol dráma, 120 perc, 2018. Rendezte: Garth Davis. Magyarországi bemutató: március 29. Forgalmazó: UIP-Duna Film)
Terján Nóra – www.magyaridok.hu
