Úszik minden a paradicsomszószban: a fast és street food üzletek, az iskolai menzák. Ezzel öntik le az ellenszenves politikusok szobrát, ezt locsolta a Psycho című thriller zuhanyzós jelenetében a nejlonfüggönyre Alfred Hitchcock. (Bár az utolsó változatban folyékony csokoládé helyettesítette a vért.)
"Ketchup Harry" marketingzseninek bizonyult. A paradicsomszószt 1876. július 4-én vezette be, a függetlenségi nyilatkozat 100. évfordulóján. A címkékre azt írta: "57 varieties" (57-féle termék), pedig már akkor hatvannál tartott. De tetszett neki az "57" írásképe, hangzása, az ötös és a hetes szám misztikája. Ő rendelte meg a világ első neonreklámját is. Kristálypalotát építtetett (kiállító- és bemutatóterem keverékét), ahol a látogatók hintaszékben kóstolhatták meg a mustárokat. Az 1893-as chicagói világkiállításon uborkakitűzőt osztogatott. Aki kitűzte, az ő uborkaszószát reklámozta. A Heinz-féle csomagolás fogalommá vált, és később (az alapító halála után) Andy Warhol ketchuposüvegeket és leveskonzerveket ábrázoló festményei révén (a Marilyn Monroe-szitanyomatok mellett) bekerült a modern művészet kiállítótermeibe is.
Meglepő mód Henry J. Heinzet eleinte nem különösebben érdekelte a szósz nevének eredete. Pedig a XX. század elején gombamód szaporodtak a konkurens termékek. A piacon vadabbnál vadabb változatok bukkantak fel: catsup, kotchup, katschoup, cornchop, kotpock, kutchpuck. Így aztán ki kellett nyomozni, honnan is jön a név. A Ké-Tsiap első írásos nyomára Kínában bukkantak a XVI. századból. Érlelt halszósz lehetett, mint a római garum, vagy még inkább egyfajta mártás, amit párolt halakhoz adtak. A kínaiak szerint vietnami, a vietnamiak szerint indonéz eredetű. Számos változata létezett: a maláj ketjap kental (szójababból), az indonéz ketjap manis (pálmacukorral). Feltehetően holland tengerészek közvetítésével került a brit szigetekre. Angliában (catchup változatban) 1690-ben bukkan fel egy értelmező szótárban, mint "felső kelet-indiai szósz". Kelet-India azonban akkortájt Dél-Ázsiát jelentette. Megvan tehát a maláj-indonéz eredet. Ez a változat (mint Eliza Smith 1727-es szakácskönyvéből tudjuk) szardíniát, hagymát, ecetet, fehérbort, citromhéjat, szerecsendiót, gyömbért tartalmazott - nyoma sem volt paradicsomnak. Nem is lehetett különösebben finom, hiszen Jonathan Swift (a Gulliver szerzője) arról panaszkodott egyik költeményében, hogy "házi kenyér, jó angol sajt helyett szárított halat adtak valami sós catsup szósszal".
A mai ketchup 1792-ben született. A Sugar House Book című amerikai szakácskönyvben ekkor tűnik el a szószból a szardellapaszta meg a fehérbor, és kerül bele a két legfontosabb összetevő: a cukor meg a paradicsom. Négy évtizeddel később Charles Dickens már bárányhoz is ajánlja. Újabb három évtized múlva színre lép Henry J. Heinz, aki hamar rádöbben, hogy a friss, pektinben gazdag paradicsomba nem kell tartósítószer, és ezt a felfedezését - újabb marketingfogás - világgá is kürtöli. Ez az a pillanat, amikor a szerb ajvárnak, a román zakuszkának, a makedón pindjurnak és a többi paprikás-paradicsomos szósznak (legalábbis a globális piacon) befellegzik.
Mert a ketchuphívőket nem érdekli, hogy egy félliteres flakon 48 darab kockacukrot tartalmaz, és annyi konyhasót, ami több hónapra elegendő. Nem zavarja őket az sem, hogy a szószt a benzoesav nátriumsójával (E211) tartósítják, kimutathatatlan szilícium-oxiddal (E551) sűrítik. Az sem számít, hogy H. J. Heinz birodalmát 23 milliárd dollárért (azaz 5500 milliárd forintért) tavaly felvásárolta Warren Buffett befektetőcsoportja, a 3G Capital. Ők csak ketchupoznak, ketchupoznak, mindaddig, amíg a sok vörös szósztól egy nap el nem borul az agyuk, mint a Ketchup című novellában Slawomir Mrożek hősének, aki már nem tud több ketchupszószt enni, és tehetetlenségében felgyújtja a McDonald'sot. Elvégre az életéről van szó.
Vinkó József - hetivalasz.hu
Szellem a fazékból - Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása: 
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek."
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
A franciák csigaevők, az olaszok tésztafalók, a németek mindent állatbélbe töltenének. A cseheké a knédli, a spanyoloké a makksonka, a törököké a döner kebab. Amerika nemzeti étele a ketchup. Mindegy, mit esznek - hot dog, hasábburgonya, hamburger -, ketchupot nyomnak rá.
Úszik minden a paradicsomszószban: a fast és street food üzletek, az iskolai menzák. Ezzel öntik le az ellenszenves politikusok szobrát, ezt locsolta a Psycho című thriller zuhanyzós jelenetében a nejlonfüggönyre Alfred Hitchcock. (Bár az utolsó változatban folyékony csokoládé helyettesítette a vért.)
„Ketchup Harry” marketingzseninek bizonyult. A paradicsomszószt 1876. július 4-én vezette be, a függetlenségi nyilatkozat 100. évfordulóján. A címkékre azt írta: „57 varieties” (57-féle termék), pedig már akkor hatvannál tartott. De tetszett neki az „57” írásképe, hangzása, az ötös és a hetes szám misztikája. Ő rendelte meg a világ első neonreklámját is. Kristálypalotát építtetett (kiállító- és bemutatóterem keverékét), ahol a látogatók hintaszékben kóstolhatták meg a mustárokat. Az 1893-as chicagói világkiállításon uborkakitűzőt osztogatott. Aki kitűzte, az ő uborkaszószát reklámozta. A Heinz-féle csomagolás fogalommá vált, és később (az alapító halála után) Andy Warhol ketchuposüvegeket és leveskonzerveket ábrázoló festményei révén (a Marilyn Monroe-szitanyomatok mellett) bekerült a modern művészet kiállítótermeibe is.
Meglepő mód Henry J. Heinzet eleinte nem különösebben érdekelte a szósz nevének eredete. Pedig a XX. század elején gombamód szaporodtak a konkurens termékek. A piacon vadabbnál vadabb változatok bukkantak fel: catsup, kotchup, katschoup, cornchop, kotpock, kutchpuck. Így aztán ki kellett nyomozni, honnan is jön a név. A Ké-Tsiap első írásos nyomára Kínában bukkantak a XVI. századból. Érlelt halszósz lehetett, mint a római garum, vagy még inkább egyfajta mártás, amit párolt halakhoz adtak. A kínaiak szerint vietnami, a vietnamiak szerint indonéz eredetű. Számos változata létezett: a maláj ketjap kental (szójababból), az indonéz ketjap manis (pálmacukorral). Feltehetően holland tengerészek közvetítésével került a brit szigetekre. Angliában (catchup változatban) 1690-ben bukkan fel egy értelmező szótárban, mint „felső kelet-indiai szósz”. Kelet-India azonban akkortájt Dél-Ázsiát jelentette. Megvan tehát a maláj-indonéz eredet. Ez a változat (mint Eliza Smith 1727-es szakácskönyvéből tudjuk) szardíniát, hagymát, ecetet, fehérbort, citromhéjat, szerecsendiót, gyömbért tartalmazott – nyoma sem volt paradicsomnak. Nem is lehetett különösebben finom, hiszen Jonathan Swift (a Gulliver szerzője) arról panaszkodott egyik költeményében, hogy „házi kenyér, jó angol sajt helyett szárított halat adtak valami sós catsup szósszal”.
A mai ketchup 1792-ben született. A Sugar House Book című amerikai szakácskönyvben ekkor tűnik el a szószból a szardellapaszta meg a fehérbor, és kerül bele a két legfontosabb összetevő: a cukor meg a paradicsom. Négy évtizeddel később Charles Dickens már bárányhoz is ajánlja. Újabb három évtized múlva színre lép Henry J. Heinz, aki hamar rádöbben, hogy a friss, pektinben gazdag paradicsomba nem kell tartósítószer, és ezt a felfedezését – újabb marketingfogás – világgá is kürtöli. Ez az a pillanat, amikor a szerb ajvárnak, a román zakuszkának, a makedón pindjurnak és a többi paprikás-paradicsomos szósznak (legalábbis a globális piacon) befellegzik.
Mert a ketchuphívőket nem érdekli, hogy egy félliteres flakon 48 darab kockacukrot tartalmaz, és annyi konyhasót, ami több hónapra elegendő. Nem zavarja őket az sem, hogy a szószt a benzoesav nátriumsójával (E211) tartósítják, kimutathatatlan szilícium-oxiddal (E551) sűrítik. Az sem számít, hogy H. J. Heinz birodalmát 23 milliárd dollárért (azaz 5500 milliárd forintért) tavaly felvásárolta Warren Buffett befektetőcsoportja, a 3G Capital. Ők csak ketchupoznak, ketchupoznak, mindaddig, amíg a sok vörös szósztól egy nap el nem borul az agyuk, mint a Ketchup című novellában Slawomir Mrożek hősének, aki már nem tud több ketchupszószt enni, és tehetetlenségében felgyújtja a McDonald’sot. Elvégre az életéről van szó.
Vinkó József – hetivalasz.hu
Szellem a fazékból – Gasztrotörténetek
Ínycsiklandó történek a Magyar Konyha főszerkesztője, a Heti Válasz gasztronómiai rovatának szerzője, Vinkó József tollából.
A szerző ajánlása:
„Úgy lapozd ezt a könyvet, Kedves Olvasó, mintha épp csak bekukkantottál volna a konyhába, ahová az illatok csalogattak. Kíváncsi voltál, mi fő a fazékban. Óvatosan emeld meg egyik-másik fedőt, szimatolj be a sütőbe, kóstold meg a mártást, vigyázz, meg ne égesd a nyelved. A fedő alól most nem illatok szállnak feléd, hanem ínycsiklandó történetek.”
Kiadói kedvezményes árusítás:
Heti Válasz Kiadó
1027 Budapest, Horvát u 14-24., V. emelet.
Telefon: (061) 461-1400
Nyitva tartás: H-P: 8-16.30 óráig
E-mail: recepcio@hetivalasz.hu
