Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Sorozatunk két régebbi darabjában a középkori eredetű versegi és jobbágyi templommal ismerkedtünk meg. E dél-nógrádi településeket összekötő régi országúton haladva, Héhalom község határában egyszer csak feltűnően szép formájú kőhídon akad meg a szemünk. A tavaszi olvadáskor vagy nagyobb esőzés idején bőven megáradó Bér-patak fölött átívelő műszaki remek – írott források tanúsága szerint – a magyarországi reformkorszak beköszöntétől szolgálta az ország közlekedését.
A híd keletkezésének históriája nemes Nógrád vármegye 1826. április 15-én tartott közgyűléséig vezethető vissza, amikor is Fehér László esküdt a palotási és héhalmi öreg hidak igen megromlott állapotáról panaszkodván új kőhíd építését indítványozta. Határozott is róla a tekintetes megyegyűlés, a végrehajtás megkezdéséről és befejeztéről azonban nem maradt feljegyzés. Mégis elég pontosan meghatározható az építkezés ideje, mert a híd déli mellvédfalán lévő faragott fedkövek egyikébe bevésték az 1833. évszámot, s ugyanezen évben Kubinyi Ferenc főszolgabíró jelentést tett a „palotási és hihalmi hidaknak még 1829-ben a Nádorispánnak keresztül utazása idejére tett felépítése iránt”, amit a közgyűlés tudomásul vett. A héhalmi híd tehát a két időpont közt készült el.
Magyarország nádorának magas tisztét 1796-tól fél évszázadon át, egészen 1847-ben bekövetkezett haláláig Habsburg József főherceg töltötte be. II. Lipót császár fia helytartóként a bécsi udvar konzervatív szellemében, ám békés kompromisszumokkal kormányozta a rábízott országot. Pest városfejlesztésének, a tudományos akadémia, a nemzeti múzeum, majd a Lánchíd megépítésének ügye mellett törődött a vidéki közlekedés mostoha helyzetének javításával is. Országjáró útjai során töltött utak, szilárd kőhidak készítését szorgalmazta a vármegyei hatóságoknál, a nógrádi nemzetes urakat is ez serkenthette hídépítésre, egyszersmind József nádor látogatásának tisztelegve.
A formás háromnyílású héhalmi híd teljes hossza 38 méter (21 régi öl), szélessége 6 és fél méter. Az ívek nyílásfesztávja 7,2–9,5–7,2 méter, ezek pontosan 4, illetve 5 ölt tesznek ki. A gondosan faragott lapos fedkövek mérete 31-szer 63 centiméter (azaz: egyszer két bécsi láb). A nyílások ívbéllete és a két pár sarkantyús oldalpillér szintén szépen faragott kövekből van kialakítva. Amikor 1838-ban Repeczky Ferenc főszolgabíró – a palotásiak kérelmére – visszatért a szóban forgó híd építési költségeinek ügyére, 22 forint 45 krajcár utólagos kifizetését javasolta a közgyűlésnek fenyőfa pallók kölcsönzésére. A hídépítés áráról tanúskodó vagy arra utaló minden más irat, szerződés, számla lappang.
A héhalmi híd az 1970-es évek közepéig szolgálta a közúti közlekedést, akkor készült új átkelő – szerencsére nem a helyére, hanem mellé.
Ludwig Emil, mno.hu
