Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Ha híres és kedvelt magyarországi üdülőhelyekről esik szó osztrákok, németek körében, hamar elhangzik Bük neve. A Balaton, Hévíz és Sárvár mellett a leglátogatottabb dunántúli fürdőhely igen közel fekszik a nyugati országhatárhoz, és az 1959-ben talált 58 fokos gyógyvíz százezrével vonzza a vendégeket a vasi községbe. Ám ha megkérdeznénk e sok embertől, hogy a termálfürdőn, az olcsó fogorvoson és vendéglőkön kívül mi érdekeset láttak még Bükön, aligha említenék a település közepén lévő szép régi templomot. Valljuk be, még a hazai országjárók is meglepődnek, amikor tudomást szereznek e becses középkori műemlékünkről.
Persze Bük sem azóta létezik, amióta olajfúrás közben feltört a forró víz a határában. Majd hét évszázaddal korábban, 1271-ben már oklevélben szerepel a helynév a „jobagiones sastrenses de Byk”, azaz a büki várjobbágyok kapcsán, akik a honfoglaló vitézek nobilis leszármazottaiként a soproni királyi vár fegyveresei voltak. Ekkor már biztosan megvolt temploma is, a később több ízben átalakított épület legrégibb falait 1250 táján emelhették.
Lássuk ezek után a csinos park öreg fái közt álló templomot! A magas nyugati tornyon a legfeltűnőbb a kőből készült nyolcoldalú gúlasisak, amelynek sarkait karcsú, háromszög formájú cikkelyek koronázzák. A barokk hajó külső, déli oldalán látható a román kori fal többméteres szakasza a Dunántúlon elterjedt cikcakkdíszes téglafrízzel, valamint a XIII. századi kapuzat kibontott maradványa. A román-gótikus, átmeneti stílusú diadalívtől keletre eső, sokszögzáródású szentély már a tisztán csúcsíves korszakot idézi. Egy 1408-ból származó latin nyelvű falfelirat szerint a plébániatemplom Szent Kelemen pápa és vértanú tiszteletére épült, a szövegben elrejtett évszám a bővítés befejezésének dátuma: 1408. Az 1970-es években előkerült középkori falakon freskótöredékek is láthatók, és megmaradt egy XIV. századi bronz keresztelőkút.
A templom az 1683. évi, Bécs elleni török hadjárat során nagyon megrongálódott. Alapos renoválására csak 1757-ben került sor a kegyúr Felsőbüki Nagy család pénzadományából, ekkor készültek a barokk szobrok s az oltár is. A község leghíresebb szülöttének, a reformpolitikus Felsőbüki Nagy Pálnak (1777–1857) szobra a parkban látható, a templom falánál álló négyméteres klaszszikus oszlop 1711-ből való. A pestisjárvány elmúltával emeltette hálából egy Bangóné nevű büki asszony, a valamikor a tetején állt Szeplőtelen Fogantatás-szobrot 1945-ben az oroszok elpusztították. A község híres kastélya eredetileg szintén a Felsőbüki Nagyok számára épült 1696-ban, majd a csepregi Jankovics és Markovics famíliáké, később a Szapáry grófoké lett. 1945 után a Lenin téesz használatába került, s végül egy gátlástalan privatizációs „lovag” vette meg, de ez már egy másik történet…
Ludwig Emil, mno.hu
