Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944-1956 címmel mutatták be a gulágra hurcoltak életét bemutató vándorkiállítást szeptember 1-én a budapesti Magyarság Házában, a Veritas Történetkutató Intézet rendezésében.
Az emlékezés fontos, hiszen több százezer magyar embert hurcoltak el szovjet hadifogságra és a gulágra.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára megnyitójában emlékeztetett, a kormány két éve azt a célt határozta meg, hogy minden olyan településen megemlékezzen valamilyen formában a gulágra hurcoltakról, ahonnan a kényszermunkatáborokba szállították az embereket.
Az államtitkár beszédében úgy fogalmazott, bár vannak olyan területei a világnak, ahol békés, alternatív mozgalomként tekintenek a kommunizmusra, a kommunistákat pedig olyan „kicsi, habókos figuráknak” látják, akik „fura dolgokat mondanak, de mindenkinek mindent ingyen adnának”, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ahol ez a „kis csoport” hatalomra került, ott kivétel nélkül mindenhol pusztítás, diktatúra, az emberi szabadságjogok eltiprása következett.
Rétvári Bence szerint mindez nem a kommunista vezetők emberi gyengeségének tudható be, hanem annak, hogy a kommunizmus valójában nem egy szép eszme, hanem „az embereket uralni akaró, a szabadságot és a polgárságot szétzúzó gondolatiság”. Ezzel szemben a modern, többségi demokrácia alapját az európai keresztény civilizáció jelenti, a római jog és a görög filozófia mellett – fejtette ki az államtitkár.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója a kiállítást bemutatva hangsúlyozta, 600-800 ezer magyar embert érintett a szovjet hadifogság és a gulág, ahonnan legalább 200-250 ezren nem tértek haza.
Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója köszöntőjében elmondta, a kiállítást több mint húsz külhoni és több mint tíz magyarországi helyszínen mutatják be a következő hónapokban.
Forrás: MTI
