Film – Kingsman, Töki és Sir Elton
Meglepő sikert aratott 2015-ben a mozikban a Mark Miller képregényéből készült Kingsman – A titkos szolgálat című film, amely nyolcvanmillió dolláros gyártási költségével a kis költségvetésű alkotások közé tartozott, ehhez képest négyszázmillió dolláros bevételt hozott. Nem csoda, ha a producerek azonnal megrendelték a folytatást.
Ilyenkor szokott az történni, hogy egyeztetési és anyagi kérdéseken végül megbukik a projekt, lecserélik a rendezőt, a szereplőgárdát, a végeredmény pedig nézhetetlen lesz, ami nyomokban sem közelíti az első rész sikerét. Legnagyobb örömünkre a Kingsmannel nem ez történt, igaz, a bevált recepten sem változtattak.
A Kingsman – Az aranykört nem vették ki Matthew Vaughn rendező kezéből (Az elsőkkel és a Csillagporral vált ismertté rendezőként, de ő volt például Guy Ritchie Blöffjének producere is), aki ragaszkodott a csapatához. A forgatókönyvet Jane Goldmannel írták, a női kéz finomsága pedig ismét érződik a történeten és a szövegen: nincs tele bugyuta, altesti poénokkal, mint más paródiák és akcióvígjátékok, valamint bár a kelleténél brutálisabban kezdődik, de gyorsan visszatér ahhoz a kifinomult eleganciához, amely már az első részben is oly élvezetessé tette a zsánerkliséket felforgató, jóérzésű kémfilmparódiát vagy inkább parafrázist.
Az aranykörben a továbbra is remekül működő Taron Egerton–Mark Strong–Colin Firth trió mellé új, izgalmas és vicces karakterek érkeznek, főleg, amikor a Julianne Moore által alakított, Poppy nevű, pszichopata főgonosz machinációinak következtében hőseink kénytelenek áttenni székhelyüket Londonból Louisville-be, ahol a magukat évszázadok óta szabónak álcázó, neveiket a kerekasztal lovagjai után választó, végtelenül udvarias, kifinomult angol úriember Kingsman-ügynökök szövetségre lépnek a kissé faragatlan és nagyszájú, whiskygyáros cowboyokból álló Statesman-titkosszolgálat tagjaival.
A brit–amerikai ellentétre a készítők jól rá is játszanak, egymás után kapjuk a jobbnál jobb, olyan okos, csipkelődős poénokat, mint hogy a whiskyt helyesen ’e’-vel írják (a brit angolban whiskey, az amerikaiban whisky), és a kentuckyi változat csak egy olcsó lötty az igazi scotch-hoz képest.
Fotó: Forum Hungary
Csak stílusosan! Bevetésen a Kingsman ügynökei: ifj. Galahad (Töki) és Merlin
Mindemellett persze a főszereplő, fiatal ügynök Tökinek (Eggsy – Taron Egerton) ismét meg kell mentenie a világot, a szerelmét is, illetve le kell lepleznie a Statesman tégláját. Ropognak a fegyverek és csontok, van itt minden: lézeres ostor, hekkerként működő robotkar, pajzzsá váló aktatáska, no meg Galahad ügynök (Colin Firth) elmaradhatatlan esernyője, amely egyszerre fegyver, pajzs és beépített hologramos kijelző. Jóllehet az erőszakos, akciódús részeket a Bond-történetek, valamint egyéb kémfilmek hasonló jeleneteinek kifigurázásának szánták, helyenként azért túl jól is sikerültek: nem véletlen a tizenhat év alattiaknak szóló figyelmeztetés.
Az emberi húsdarálón és a robotkutyák általi széttépetésen már nem biztos, hogy ugyanolyan jóízűen fogunk nevetni, mint a gonosz Poppy túszaként fogva tartott, hirtelen felbukkanó Elton John cameóján. Ez persze ne riasszon el senkit, a Kingsman második része nem horrorfilm, nem tocsog a vérben, csupán a készítők néhol túllőttek a célon. Ha egyébként nem is kelti fel érdeklődésüket a film, nincsenek oda a kémtörténetekért, az önmagát alakító, bárzongoristaként bohóckodó, éneklő és karatézó Sir Eltonért mindenképp megéri megnézni.
Ráadásul a beteg angol humor mellett a film azért jócskán szól bajtársiasságról, hősiességről, becsületről, összefogásról, nagy érzelmek vannak benne – mint minden tisztességes kémfilmben. Aki szereti a 007-es ügynököt, az Kingsmanéket is szeretni fogja. A Kingsman – Az aranykör szórakoztató, életvidám, könnyed kikapcsolódás, isteni zenei kísérettel. Soha rosszabb folytatást.
(Kingsman – Az aranykör [Kingsman – The Golden Circle] angol-amerikai akcióvígjáték, 141 perc, 2017. Rendezte: Matthew Vaughn)
Sárdi Krisztina – www.magyaridok.hu
