Minden átrendezésnek (és átrendeződésnek) legalább annyi a haszna, mint a kára, mondom a tegnapi takarítás után. Mint mindig, most is biztosan eltűnt valami, de a fordítottja is igaz: sokszor előkerül egy-egy olyan könyvem, kéziratom vagy negatívom, amelyet régóta keresek. Így került a kezembe a napokban egy füzet nagyságú könyvecske, amelyet épp ott nyitottam ki, ahol a jegyzetben M. Z. szóbeli közlésére hivatkozik a szerző.
1980-ban a Somogy megyei Belegen és Ötvöskónyiban jártam, s Kodály Zoltán volt énekeseit próbáltam megtalálni a temetőben. Ott készült ez a kép is, amellyel sokáig nem tudtam mit kezdeni. A kérdés nyilvánvalóan adódott: hogyan és miért került ide ez a patyolattiszta törülköző? Tomisa Ilona néprajzkutató könyvéből aztán megtudtam, hogy a kopjafás temetés egyik – talán utolsó? – emlékeként. A magyarországi körmeneti zászlókról szóló könyvében szól többek között arról is, hogy az ország számos katolikus vidékén ma is élő törülközőkötés szokása a templomi zászló eredeti szimbolikájára emlékeztet. A győzelem jeleként látjuk a feltámadt Krisztus kezében egy hosszú szárú kereszten. A napjainkban élő szokás kialakulásával – miszerint az elhunyt hozzátartozói közül valaki fehér damaszttörülközőt köt az úgynevezett halálkörösztre, amelyet a koporsó előtt visznek – nem vagyunk tisztában. A magyarázatot azonban maguk a szokás fenntartói adják meg a rákérdezésnél: „hogy a föltámadáskor avva’ lebbegessünk (= integessünk) … mert akinek nem raknak a körösztre, annak nem lesz zászlója … hogy a föltámadáskor azt lobogtassuk”.
„A néphit szerint tehát erre a kendőre a halottnak a feltámadáskor (az utolsó ítélet bekövetkeztekor) lesz majd szüksége. De miért kell azt lebegtetni? A választ a zászló győzelmi jelentésében kell keresnünk. A feltámadt Krisztus is a halál fölötti diadalának jelvényeként tűzi keresztjére a fehér zászlót.
Az sem véletlen, hogy a fekete színű halálkörösztre fehér törülközőt kötnek. A fekete a liturgiában a gyász jele, a fehér pedig az öröm és ártatlanság kifejezője. A keresztre aggatott fehér törülköző tehát a vallásos ember számára jelzi, hogy Krisztus keresztje által a bűnből és a halál igájából megváltott minden embert.”
E fehér kéztörlőt (zászlót) a szélén két vörös (bordó) sáv szegélyezi. Csaknem olyan, mint az angol zászló. De ha ez a magyar szokás régi, ősi, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy színei révén elvezessen bennünket akár Árpád-házi királyaink korába: a még mindig rejtélyes – ezért sokszor meglepő részleteket felmutató – magyar középkorba.
1980-ban a Somogy megyei Belegen és Ötvöskónyiban jártam, s Kodály Zoltán volt énekeseit próbáltam megtalálni a temetőben. Ott készült ez a kép is, amellyel sokáig nem tudtam mit kezdeni. A kérdés nyilvánvalóan adódott: hogyan és miért került ide ez a patyolattiszta törülköző? Tomisa Ilona néprajzkutató könyvéből aztán megtudtam, hogy a kopjafás temetés egyik – talán utolsó? – emlékeként. A magyarországi körmeneti zászlókról szóló könyvében szól többek között arról is, hogy az ország számos katolikus vidékén ma is élő törülközőkötés szokása a templomi zászló eredeti szimbolikájára emlékeztet. A győzelem jeleként látjuk a feltámadt Krisztus kezében egy hosszú szárú kereszten. A napjainkban élő szokás kialakulásával – miszerint az elhunyt hozzátartozói közül valaki fehér damaszttörülközőt köt az úgynevezett halálkörösztre, amelyet a koporsó előtt visznek – nem vagyunk tisztában. A magyarázatot azonban maguk a szokás fenntartói adják meg a rákérdezésnél: „hogy a föltámadáskor avva’ lebbegessünk (= integessünk) … mert akinek nem raknak a körösztre, annak nem lesz zászlója … hogy a föltámadáskor azt lobogtassuk”.
„A néphit szerint tehát erre a kendőre a halottnak a feltámadáskor (az utolsó ítélet bekövetkeztekor) lesz majd szüksége. De miért kell azt lebegtetni? A választ a zászló győzelmi jelentésében kell keresnünk. A feltámadt Krisztus is a halál fölötti diadalának jelvényeként tűzi keresztjére a fehér zászlót.
Az sem véletlen, hogy a fekete színű halálkörösztre fehér törülközőt kötnek. A fekete a liturgiában a gyász jele, a fehér pedig az öröm és ártatlanság kifejezője. A keresztre aggatott fehér törülköző tehát a vallásos ember számára jelzi, hogy Krisztus keresztje által a bűnből és a halál igájából megváltott minden embert.”
E fehér kéztörlőt (zászlót) a szélén két vörös (bordó) sáv szegélyezi. Csaknem olyan, mint az angol zászló. De ha ez a magyar szokás régi, ősi, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy színei révén elvezessen bennünket akár Árpád-házi királyaink korába: a még mindig rejtélyes – ezért sokszor meglepő részleteket felmutató – magyar középkorba.
Móser Zoltán, mno.hu