Ben Affleck harmadik rendezése is nagyszerűen sikerült. Az Argo-akció nem véletlenül zsebelt be számos díjat és került be az Oscar várományos filmek sorába. A téma nagyon aktuális, sőt erős politikai felhangokkal bír.
Hiszen kimondva, vagy kimondatlanul Iránt veszi célba, próbálja a közönséget az arab ország elleni határozott fellépés mellé állítani.
A történetről röviden.
– 1979. Irán forrong. A Sah elmenekül, az utcákon hatalmas tömeg – a forradalom új, megjósolhatatlan változásokat ígér. November 4-én a feltüzelt tömeg megostromolja az Egyesült Államok teheráni követségét, és túszul ejti az ott dolgozó 52 amerikai diplomatát: az ő sorsuk, hosszú raboskodásuk és a megmentésükre szervezett katonai akció sokáig megtöltötte a világ újságjainak címlapjait. De valamiről senki nem beszél. A követség feldúlása során hat amerikainak sikerül megszöknie, és elrejtőznie. Ám ők is és az otthoniak is tudják: csupán napok, esetleg órák kérdése, hogy a nyomukra akadjanak, és talán végezzenek velük. Az ellenséges, paranoid országban reménytelen a helyzetük. A CIA egy”beszivárgási szakértője”, Tony Mendez (Ben Affleck) előáll egy mentőakció tervével. A terv kockázatos és végrehajthatatlan. Olyan lehetetlen, hogy csak egy filmben vállalkoznának rá. –
A film, bár megtörtént eseményeket dolgoz fel, – a hagyományos, klasszikus 70-es évekbeli krimiket idéző módon megkomponálva, – izgalmas és feszültségekkel teli. Olyannyira, hogy hiába ismeri a mozinéző a történet végkifejletét, mindvégig izgul a szereplőkért.
Affleck kitűnő rendező, ezt már bizonyította első két rendezésével (Hideg nyomon, 2007. és Tolvajok városa 2010.) Rendkívüli atmoszféra teremtő készségével és páratlan ritmusérzékével a legnagyobbakat idézi.
Az Argo-akció egy szépen fényképezett régi módi thriller, amely visszavisz minket a 70-es évek történelmi forgatagába és nem csupán hangulatában, (egy a filmről szóló elemzésben olvastam, hogy az utolsó szemmüvegkeretig korhű az Argo,- nagyon találáló kifejezés.) de képi világával is, hiszen a kicsit mattított, tompa képek a megszokottnál korhűbbé varázsolják a filmélményt.
Alan Arkin és John Goodman egyaránt jó választás, hiszen mindketten lazán, kötetlenül alakítják a tipikus hollywoodi filmes „pápákat”.
A film végén kapunk egy összefoglalót és egyfajta tisztelgést Jimmy Carter, akkori amerikai elnök előtt. Ez azonban egy kicsit sántít, hiszen a történelemkönyvek tanúsága szerint pont Cartert és a z ő tétovaságát okolta az amerikai közvélemény az iráni fiaskóért. El is veszítette az 1980-as elnökválasztást Ronald Reagannel szemben.
– Khomeini 1980.február 23.-án úgy nyilatkozott, hogy az iráni parlament döntheti el az amerikai túszok sorsát, kérve az Egyesült Államokat, hogy szolgáltassa ki a sahot az iráni bíróságnak. Jimmy Carter amerikai elnök egy katonai mentőakciót rendelt el a túszok kiszabadítására, de a kísérlet sikertelenül végződött, miután az odaküldött helikopterek meghibásodtak a szokatlan sivatagi körülmények között (Operation Eagle Claw – Saskarom hadművelet). Az irániak ezt csodaként fogták fel. Sok elemző szerint az akció sikertelensége vezetett el ahhoz, hogy Jimmy Carter elveszítette a következő amerikai elnökválasztást Ronald Reagannel szemben. –
Ezt a kis „demokrata-párti szimpátiából” adódó csúsztatást leszámítva az Argo-akció kitűnő film és Ben Affleck fölöttébb ügyes rendező, ezért hátradőlve, nyugodt szívvel várhatja a vasárnapi Los Angeles-i Oscaresőt.
Filmplakátok, jelenetképek és további érdekességek az Argo -akcióról:
http://moziklub.blogspot.hu/2013/02/argo-akcio.html
http://moziklub.blogspot.hu/2013/02/argo-akcio-jelenetkepek.html
Csépányi Balázs
