Alkonyatkor a kriptában

2018 november 12.

István gróf ellopott koponyája.

Október végén Geszten megélénkül az élet, a Tisza család nyughelyére vezető ösvény mellől eltűnik a gaz, mindenki Tiszáékat várja, hogy az egykori miniszterelnök halálának évfordulóján leszármazottaival együtt hajtsanak fejet. Bár a gyászos ünnep a helyieket a múlthoz köti, kastélyuk felújításának hírére egyre többször tekintenek a jövőbe. Egyszer majd csak előkerül István gróf feje is.

A Tisza-gyilkosság évfordulóján Geszten minden évben megemlékezést tartanak. A család egykori leszármazottai is ellátogatnak a községbe, és a település elöljáróival közösen kimennek a kriptához, amelyet az 1980-as évek első felében máig ismeretlen személyek kifosztottak.

Hogy mit vittek el? „Csak” Tisza István koponyáját. A történet kevésbé ismert, Geszten azonban mindenki tud és beszél is róla. Ugyanazt ismételgetik: a tettesek fehér Škodával érkeztek a faluba, aminek két mezőőr volt a szemtanúja. Azóta mindketten meghaltak, mára már a rablás éve is szájról szájra változik. Van, aki 1980-ról beszél, van, aki 1983-ról, és van, aki az 1985. évre esküszik.

A kastély egyik biztonsági őre azok közé tartozik, akik az 1983-as dátum mellett kardoskodnak. Azt állítja, hogy az egyik volt munkatársa találkozott az elkövetőkkel. Pontosabban: látta őket. Ezt a rezidencia elhanyagolt udvari homlokzata előtt állva említi, miután – kérésemre – szakszerű idegenvezetéssel mutatja meg a kastélyt. Amióta az általános iskolát szeptemberben kiköltöztették a kopott falak közül, az ingatlan belső terei nem látogathatók.

Ez nem is nagyon ajánlott, hiszen bizonyos részei életveszélyesek. A padlásra biztosan nem engedném fel, mondja, s megmutatja a teraszt, ahol állítólag a nagy háború fontosságáról győzködte Tisza Istvánt a császár, Ferenc József, és ahová 1943-ban Horthy Miklós is kilépett, amikor a faluban vendégeskedett. Ma már nem szép látvány, kissé becsúszott a talaj alá, mintha megbillentették volna. A falakon kutatóablakok árulkodnak arról, hogy a restaurátorok már megkezdték a munkát. A pincében is dolgoztak, onnan szövetmintákat vettek.

Megnézzük az angolpark maradványait is, a platánokat a főhomlokzat előtt. Hatalmasak, és hatalmas a legendájuk is. Mielőtt a helyükre kerültek volna, két bivalyt öltek le a gesztiek, azok tetemét ásták bele a földbe, hogy a fák nagyobbra nőjenek, és tovább éljenek. A túloldalon viszont már csak romokban látható a lovarda, mellette a konyhának nevezett épület, ahonnan fedett szabadtéri folyosón vitték át az ételeket a kastélyba. Mostanság ez az őrök irodája.

Mire vigyáznak gumibottal felfegyverkezve, ha üres az épület? – faggatom tovább az őrt, mintha nem sejteném, azért, hogy senki se tegyen kárt az ingatlanban, ne törje be az ablakokat, ne verjen tanyát a szobákban, ne szedje szét a korabeli fehér kályhákat. A rézdíszt a kapuról már majdnem ellopták. Aztán szótlanul nézzük a történelemmel dacoló, impozáns épületet, csupán a szomszéd kutyáinak csaholása jelzi, hogy ez maga a valóság. Az államosítás után csirkenevelde és magtár működött benne.

El lehet képzelni, milyen állapotok uralkodhattak a rizalitok és lizénák mögött.

Gyanúsítottak listája

Ha látták az idegen Škodát a kriptánál, vajon miért nem intézkedtek időben? – térek vissza a kriptarabláshoz. Mert úgy hitték, a Tisza család valamelyik leszármazottja jött leróni a kegyeletét – érkezik a válasz. Délután az ajtót felfeszítve, a lakatot leverve találták, Tisza István koporsóját pedig középre kihúzva, lefedetlenül, így azonnal feltűnt, hogy hiányzik a vasgróf koponyája. Semmi más, csak a koponya. A két szemtanú azonnal jelezte az esetet a körzeti megbízottnak, ő hívta ki az illetékes gyulai nyombiztosítókat. A felderítés eredményét máig nem hozták nyilvánosságra, így a lakosság megalkotta saját verzióit.

Az első számú gyanúsítottak a román vasgárdisták lettek, akik még holtában is gyűlölték a grófot. Egy másik tábor azt állította, a kommunisták, Károlyi Mihály emberei garázdálkodtak a Tisza-kriptában. Utóbbiak csoportja is két kisebbre szakadt: az egyik a román vörösöket okolta, a másik a hazaiakat. Akadnak még ma is olyan meggyőződésűek, akik azt vallják, a Tisza család franciaországi leszármazottai az elkövetők. De hogy miért lopták volna meg saját magukat, és miért becstelenítették volna meg látványosan felmenőik nyughelyét, arra nincsen magyarázatuk. A legbizarrabb pletyka egy református lelkészre irányítja a figyelmet. a szóbeszéd szerint ő értékesítette jó pénzért a néhai miniszterelnök fejét. A szóba hozott lehetséges rablók listájára felkerült az az ismeretlen személy is, aki Kádár János fejét vitte el.

Maga szerint ki volt? – kérdezem a kastély őrét, hátha tudja az igazságot. A válasz: Azt mondják, románok tették, akiket valamelyik gyűjtő bízott meg a feladattal, közel az országhatár, nem kellett messzire vinniük a koponyát. Felmerült egyébként a mágia is, annak hívői ugyanis fontos munkaeszköznek tekintik a híres emberek koponyáját.

Az önkormányzat mindenesével sétálunk ki a kriptához. Nem is olyan régen még utcák sorakoztak arra, ám a házak tulajdonosai meghaltak vagy elköltöztek, felszámolták a negyedet. A kegyhelynél, túl a falun nincs közvilágítás. Naplemente után a zseblámpa jelenti az egyetlen fényforrást, de odabent azzal sem megyünk sokra. A Tiszák kriptaháza a polgári és a katonai hantokat követően, mesterséges magaslaton tűnik föl a gyönyörű őszi tájban. Itt aztán bárki bármikor azt csinálhat, amit akar, senki sem hallja, látja. Valamikor alagút vezetett ide a kastélyból, világosít fel, én meg csodálkozom azon, hogy hisz még az ilyesmikben. Erre rám néz, és hozzáteszi, a régészek most majd föltárják. Előhúzza zsebéből a kulcsot, leereszkedünk a koporsókhoz. Tisza László és Tisza István nyughelyét a zseblámpa fényénél találjuk meg. Erős konstrukció, el sem tudom képzelni, hogyan törhették fel, és hogyan húzták ki belőle a koporsót. Nem lehetett egyszerű, de gyors sem.

Egyetlen személy nem volt hozzá elegendő.

Parcellázott angolpark

A hely egyébként varázslatos. Hátborzongató és szép egyszerre. Emlékek, száraz koszorúk és nemzeti színű szalagok teszik emelkedettebbé.
Kimegyünk a fényre, s a naplementében körbejárjuk az építményt, amelynek tetejéről ügyes kezek már leemelték a rézfedelet. Mit lehet tenni? – jegyzi meg a kulcsos ember, és bezárja mögöttünk a családi címerrel díszített sírhely ajtaját.

Tőle is megkérdem, szerinte mi történt itt az 1980-as években. Csak legyint, gyermek volt még akkor, nem tudja, abban reménykedik, hogy egyszer majd kiderül, és a kormányfői fej is visszakerül Gesztre. A beruházás ehhez méltó keret, határozottan örül is neki, mert talán lendít valamit az elszegényedett lakosság helyzetén. Az élet nehéz Geszten – jegyzi meg.

Fábián Zsuzsanna polgármestertől a tulajdonjogi kérdések felől érdeklődünk. Megerősíti, hogy a kastély jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdona, és csak a rehabilitáció végén kerül a református egyházhoz. A hajdani angolpark az, ami problémás, hisz időközben felparcellázták, házak épültek rá, úgyhogy ezek tulajdonjogának rendezéséhez idő kell. A zsákközség viseltes főúri rezidenciájában Tisza Kálmán- és Tisza István-emlékhelyet, valamint nemzetközi református oktatási központot fognak létrehozni a Nemzeti Kastélyprogram keretében. A fejlesztés kiterjed a kastélyépület teljes területére, a 610 négyzetméteres földszintre, a kilencven négyzetméteres emeletre és a beépítendő tetőtérre, valamint az ötven négyzetméteres pincére, a környező majorságra és parkra, a családi kriptára és a közeli református templomra is.

A geszti objektum, amelyet vélhetően a Teleki László Alapítvánnyal együttműködve alakítanak ki, kulturális és turisztikai funkciót egyaránt ellát majd. A projekt előkészítésére és pontos számításokra azonban csak a műemléki értékek pontos feltárása, valamint a restaurátori és falkutatások után kerülhet sor.

A beruházásra több mint 2,5 milliárd forintot szán a kormány, az intézmény fenntartását 2024-ig évi 160 millió forinttal szeretné támogatni.

Tyúkok a grófnőnek

Látgatásunk végén a helyi szeszfőzde tulajdonosával is összefutunk. Jó ismerője Tiszáéknak, az édesapja gyermekkorában mindig belopakodott hozzájuk olvasni. A grófok ennek nem örültek, de ha már ott volt, belelapozhatott a díszkötéses kiadványokba, amelyeket a második világháború után a falusiak kidobáltak az udvarra, és felgyújtottak őket. Nagy érték veszett oda – mondja sajnálkozva, s kifejti, mennyire fájdalmas, hogy a mai fiatalság egyáltalán nincs tisztában azzal, mit jelent, hogy Geszten két miniszterelnök lelt örök nyugalomra. Azzal sem, hogy Tisza Jolán grófnő mennyire jótékony természetű volt, szerette az embereket, szívesen segített rajtuk. Az első tyúkot mindig neki ajándékozták hálából a parasztok, és amikor Füzesgyarmatra száműzte a rezsim, küldték utána az élelmet, tartották benne a lelket. A vállalkozó örül, hogy végre kezd az ország Gesztre figyelni, s főként a Tisza családra. Nagyon megérdemlik – nyugtázza lokálpatrióta büszkeséggel.

A kezdetben földszintes, később háromszintes, barokk és copf stílusú kastélyt az 1770-es évektől volt otthona a Tisza családnak. Tisza Kálmán 1875-től 1890-ig volt kormányfő, fia, Tisza István először 1903-től 1905-ig, majd 1913-tól és 1917-ig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, emellett a református egyház főgondnoka is volt. Ugyancsak a geszti Tisza család sarja Tisza Lajos, aki kormánybiztosként koordinálta a szegedi nagy árvíz utáni helyreállításokat. Arany János 1851–52-ben élt a kastélyparkban emelt házikóban a fiatalon elhunyt Tisza Domokos nevelőjeként.

A geszti főúri rezidencia berendezéséből egy gyertyatartó és egy íróasztal maradt meg épségben.

Fordulatok

Az életművet összefoglaló bibliográfiát állított össze a Tisza-kultusz megjelenési formáit kutató Horánszky Nándor történész a miniszterelnök halálának századik évfordulójára. A képekkel és dokumentumokkal is illusztrált füzet a politikus rendkívül sokrétű hagyatékába enged bepillantást. Tisza nemcsak politikai pályát futott be, hanem gazdálkodóként, publicistaként, lapalapítóként is fontos írásokat hagyott hátra. Korábban már összegyűjtve megjelentek jelentősebb művei, képviselőházi beszédei, levelezése is. Ez a bibliográfia most olyan teljességre törekvő összeállítás, amely az életmű kronologikus áttekintését adja, vagyis a különböző életszakaszok szerint gyűjti össze az írásban maradt emlékeket: publicisztikákat, tanulmányokat, országgyűlési és egyéb beszédeket – figyelembe véve a másod- és harmadközléseket is.
A centenáriumok – az első világháború vége, a Monarchia összeomlása, a magyar baloldali fordulat és a volt miniszterelnök meggyilkolása – ráirányítják a figyelmet Tisza sokat vitatott politikai szerepvállalására is. Nem várható, hogy ennek megítélése a közeljövőben egyértelművé váljon, de a bibliográfia fontos darabja lehet a későbbi kutatómunkáknak, és segítség azoknak is, akik maguk vállalkoznának az értékelésre. Horánszky Nándor munkája ugyanis, bár elsősorban tudományos segédanyag, de házi könyvtári darab is, amelyet bárki haszonnal forgathat.
(Gróf Tisza István közéleti munkássága a bibliográfia tükrében – halálának 100. évfordulójára. Összeállította: Horánszky Nándor. Trianon Kutatóintézet Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2018)
H. K.

Gurzó K. Enikő - www.magyaridok.hu

Feltöltő: Flag
Még nincs értékelve