Bár sok különböző rendező rendezte őket együtt és külön-külön is – ezek közül mindenképp említést érdemel a két nagy ász, E.B. Clucher és Sergio Corbucci, valamint személyes kedvencem Giuseppe Colizzi – mégis az első igazi közös filmjüktől kezdve (Isten megbocsát, én nem!), kiemelt szerepet játszik filmjeikben az étkezés.

Egy kivételes ember tetteinek valódi értékét akkor érthetjük meg, ha arra gondolunk, sokunknak még a mindennapok banális helyzeteiben is nehéz kitartani az elveink mellett.

Azt mondják az okosok, azért üti-veri egymást a jobboldal néhány jeles képviselője, mert a centrális erőtér az építő cselekvés képessége mellé magába szippantotta az összes konfliktust is, amely eddig a különféle oldalak, irányzatok, platformok és koalíciók között dúlt.