De kinek kell egy bohóc?

630

Cirkusz – A Recirquel túllép a hagyományos számokon.

A Recirquel Újcirkusz Társulat előadásain nincs oroszlánszelídítés. Annál hátborzongatóbb a látvány. Kevés, ha azt mondjuk, hogy a szereplők szívüket-lelküket beleteszik a produkcióba, mert valójában a bőrüket viszik a vásárra.

Miért ad helyet cirkuszi attrakciónak a Művészetek Palotája? Mit helyet ad: hiszen a Recirquel, miután komoly feltűnést keltett a 20. Sziget fesztiválon, kifejezetten a Müpa és a Budapesti Tavaszi Fesztivál felkérésére hozta létre első egész estés produkcióját Cirkusz az éjszakában címmel.

Azóta több nagyobb lélegzetű alkotás született, a következő hetekben A meztelen bohóc, a Párizs éjjel és a Non solus című előadások láthatók. A kísérletező és progresszív jellegű művek első pillantásra tudatják a nézővel: ez az újcirkusz semmiképp sem puszta szórakoztatás.

Magyarország első újcirkusztársulata – folytatva az 1960-as, ’70-es években, Franciaországban útjára indult kezdeményezést – mozgásszínházi eszközökkel és az előadók személyiségét karakterré formálva túllép a hagyományos cirkuszszámokon. Műsoraival nemcsak a hagyományos cirkuszt újítja meg, hanem a kortárs táncot és a színházat is.

Hazánkban a klasszikus cirkusz gyökerei az 1800-as évekig nyúlnak vissza, Európa egyik legrégebbi artistaiskolája is itt működik 1950 óta. A Recirquel Újcirkusz Társulat ebből a hagyományból építkezik, mi több, a magyar cirkuszművészet erős technikai tudását megőrizve sajátosan kelet-közép-európai újcirkuszirányzatot alakított ki, amelynek ismertetőjegyei az artistaszámok mellett hangsúlyosan jelen lévő zene, tánc, ének és a színház.

Vági Bence művészeti vezető, a Recirquel koreográfus-rendezője egyfelől ragaszkodik az akrobatikus, zsonglőr-, bohóc- és légtornászelemekhez, de mindezekkel történeteket mesél.

Hogyan mondja A meztelen bohóc címszerepét játszó Egyed Brigitta? „A bohócot mindenki szereti… De kinek kell egy bohóc?!” Feje fölött gyönyörű artisták röpülnek, míg ő ormótlan cipőjében két lábbal a földön állva mesél az egymásra figyelésről és az egymásrautaltságról, a kiszolgáltatottságról és a bizalomról, amely nem csak a trapézon lógva élet-halál kérdés. Idelenn is életbe vágó.

Vagy mindannyian „trapézon” lógunk, a bizalom szálaiba kapaszkodunk? Egymás tekintetébe… Miközben a bohóc folyamatos visszajelzést vár a nézőközönségtől, az egymás mellett ülőket is arra biztatja, hogy nézzenek egymás szemébe. Csak egy percre. Nézzenek egymásra! Figyeljenek! Mert ami aztán a színpadon következik, nem más, mint az érzékek hihetetlen pontos működése, a legapróbb külső ingerre is kiterjedő figyelem. Az egymás felé irányuló rezgéseket pedig az azonnali visszacsatolásra érzékeny személy: a bohóc közvetítheti hitelesen.

Vági Bence elsősorban a vizualitással hat, a Párizs éjjel című előadást kifejezetten a magyar származású, világhírű fotóművész, Brassaï (eredeti nevén Halász Gyula) első albuma, a Paris de nuit képei ihlették. A hangulatkeltő díszletek és jelmezek mellett azonban a részben élő zenei kíséret is hozzájárul ahhoz, hogy a fotóalbum képei megelevenednek a színpadon.

Sárik Péter zeneszerző ugyanis a filmzenéhez hasonlóan komponál: muzsikája akár ellenpontoz, akár ráerősít a látványra, mindig pontosan reagál a színpadi eseményekre. Emiatt a zenész és az artisták közötti láthatatlan szál szinte tapintható, és ez is a történet továbbszövésére, játékra ad lehetőséget.

Persze ehhez olyan artistákra van szükség, akik technikai tudásuk mellett az egyéniségükkel is meg tudják ragadni a közönséget. És bár Vági Bence huszonéves fiatalokkal dolgozik – többségük a Baross Imre Artistaképzőben tanulta tudományát –, a társulat tagjai fiatalságuk dacára hitelesen formálnak meg komoly szerepeket, sorsokat.

Lakatos Leonetta komikusként és bohócként is elbűvölő, Farkas László és Wittmann Csilla akrobatikus emelőszáma megrendítő, Veress Zsanett, Herczeg Richárd, Pintér Áron és Illés Renátó szereplése egyenesen lélegzetelállító.

A digitális filmes trükkök megszokásában azt hihetnénk, hogy már nem éri el az ingerküszöböt, ha valaki – a gravitációt is meghazudtolva – öt métert repül fölfelé, vagy – biztosítás nélkül – ugyanennyit zuhan le, pedig micsoda különbség, ha a néző a saját szemével láthatja, hogy nincs semmiféle trükk, „csak” lankadatlan figyelem és pontos mozdulat!

(Recirquel Újcirkusz Társulat: A meztelen bohóc, Párizs éjjel, Non solus. A Művészetek Palotája 2018 első negyedéves műsora)

Tóth Ida – www.magyaridok.hu

 

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu