Bányász tütüben

266

Elton John musicalje az Erkel Színházban.

Az elmúlt pár év örvendetes fejleménye a Magyar Állami Operaház műsorpolitikáját nézve, hogy igyekeznek nyitni a fiatalok felé is, az operát esetleg nem értőket vagy nem kedvelőket is bevonzani az Opera falai közé. Így mutatták be tavaly Bernstein West Side Storyját, idén nyáron pedig Elton John és Lee Hall világhírű musicaljét, a Billy Elliotot, amely az új évadban, szeptember óta már az Erkel Színház színpadán látható.

A darab az azonos című, 2000-ben bemutatott, több Oscar-díjra jelölt nagy sikerű film színházi változata, amelynek ősbemutatója 2005-ben volt a londoni West Enden, ahol azóta is töretlen sikerrel játsszák, éppúgy, mint a New York-i Broadwayn. Legnagyobb sajnálatunkra azonban a magyar változat az eredeti előadás (a rend kedvéért most tekintsünk el a filmmel való összehasonlítástól) nyomába sem érhet. Nem tragikusan rossz, de nem is igazán jó, több sebből vérzik. Még akkor is, ha elismerjük, a balettozó kisfiú történetének színre vitele nem egyszerű feladat, hiszen a Billy Elliot gyerekdarab, musical és táncelőadás egyben.

A vidéki Anglia egyik kisvárosában, 1984-ben vagyunk, a Thatcher-éra bányászsztrájk­jainak idején. A 11 éves Billy félárva, édesanyja meghalt, édesapja és bátyja a jobb megélhetésért harcolnak, míg Billy a saját álmaiért küzd: a családi hagyományokat felrúgva a boksz helyett a táncot választja, és eleinte titokban, később nyíltan, mindenki legnagyobb megrökönyödésére balett-táncosnak készül, ami egy sor nem várt bonyodalomhoz vezet. De mindez talán arra is jó, hogy megmutassa a fásult, küszködő felnőtteknek, mégis van értelme az életnek, az álmoknak.

Billy bokszedzés helyett titokban balettozni tanul

Forrás: Fotó: Rákossy Péter/Magyar Állami Operaház

Billy bokszedzés helyett titokban balettozni tanul

Az előadás középpontjában valóban a címszereplő Billy figurája áll, tehát a darab sikere leginkább azon áll vagy bukik, milyenek az őt alakító gyerekszínészek. Az Operaház produkciójának pedig ez az egyik súlyos problémája: a Billyt játszó John Bailey McAllister igencsak gyenge teljesítményt nyújt.

Tény, hogy nincs könnyű dolga, hiszen a szerep erős színpadi jelenlétet kíván, illetve nagyon jó táncosnak és énekesnek is kell lenni hozzá, ám a fiú sajnos egyik területen sem kiemelkedő. Erőtlen és hamis, erőltetett, bár nem táncol rosszul, de a klasszikus balettfigurákat is jazzbalettos, modern táncos mozgással hozza. Így nem csoda, hogy a néző figyelmét sokkal jobban lekötik az olyan zseniális mellékszereplők, mint a Billy nagymamáját alakító Hűvösvölgyi Ildikó vagy a barátját, Michaelt játszó Kamarás Zalán (rejtély, miért nem őrá bízták a főszerepet), valamint Ladinek Judit Billy tánctanárnője, Mrs. Wilkinson szerepében.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy mint a zenés színházi produkciók nagy részénél, itt is többes szereposztás van, és természetesen nem mindegy, kikkel látja a kedves olvasó az előadást. Mindazonáltal ez a lényegen nem változtat, nem oldja meg a Billy Elliot legfőbb problémáját. Ugyanis a magyar változat legnagyobb baja, hogy nincs „egyben”. Szirtes Tamás rendező igazából jelenetek egymásutánját hozta létre, amelyek a nagyon erős és szuggesztív nyitányt követően hol jobbak, hol rosszabbak, de nem alkotnak kerek egészt. Egymás után sorakozó zenés-táncos képekből áll az előadás, sokszor nincs vagy ügyetlen köztük az átvezetés.

Érthetetlen, hogy a táncot mélységesen megvető bányászok adott pillanatban miért állnak be tütüben táncolni a kislányok közé, Billy londoni felvételijének se füle, se farka, mindenki összevissza járkál, és zárójelenetből is legalább három van. Hiá­ba próbálta meg Tihanyi Ákos koreo­gráfus kifejezetten ügyes, ötletes táncaival kiküszöbölni a problémát, összefűzni a jeleneteket, a darabon rettenetesen érződik egy jó dramaturg hiánya. Az is jócskán levon a mű élvezeti értékéből, hogy bár a tánc- és énekkar igazán kitesz magáért, kevesen vannak az Erkel színpadára, sokszor elvesznek a térben, a sztrájk pillanataiban nem tudnak hihető tömeget alkotni.

Jóllehet a Billy Elliot látványvilága nagyszerű, Elton John által írt zenéje fülbemászó, és valóban élmény pár percig a színpadon látni az Operaház balettcsillagait, mégsem több egy szórakoztató, kissé talán középszerű előadásnál. Nem élvezhetetlen, csak ne várjanak sokat tőle.

(Sir Elton John–Lee Hall–Stephen Daldry: Billy Elliot – A musical. Rendezte: Szirtes Tamás. Erkel Színház)

http://www.magyaridok.hu – Sárdi Krisztina

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu