Willy Loman utazó ügynök története „tipikus” amerikai történet.
Adott egy elérhetetlen álmokat kergető apa, aki minden vágyát saját fiába táplálja, tőle várja a feloldozást, melyet azonban sosem kap meg, vagy nem úgy, ahogyan elképzelte. Arthur Miller egyik leghíresebb darabját, Az ügynök halálát tűzte műsorra a Nemzeti Színház, melyet már számos alkalommal vittek színre. Kíváncsian vártuk, ez a feldolgozás miben tér el az eddigiektől…
Igazság szerint szinte semmiben. Ez a tény azonban inkább előnyére vált az előadásnak, semmint hátrányára. Mielőtt azonban kielemeznénk a darabot, ismerkedjünk meg egy kicsit Arthur Millerrel, aki október 17-én ünnepelte volna 102. születésnapját. Bármilyen meglepő a Pulitzer-díjas alkotó nem készült tudatosan írónak, sőt igen későn határozta el, hogy az írásból szeretne megélni. Középiskolás korában sokkal inkább érdekelte a sport, mint az írás és a drámák. Első művét No Villain címmel egyetemista korában 1936-ban jelentette meg, mellyel elnyerte Michigani Egyetem Hopwood-díját. Kezdetben újságírónak készült, majd átiratkozott angol szakra és a komolyabban elkezdett foglalkozni az írással.
Tanulmányozta a görög drámák szerkezetét és beiratkozott Kenneth Rowe professzor drámaírás szemináriumára. Ezt követően sorra jelentek meg művei, 1944-ben pedig The Man Who Had All the Luck című drámáját vitték színre New Yerseyben, az áttörést végül az 1947-ben bemutatott Édes fiam hozta meg. Az ügynök halálát két évvel később kezdte el írni, az első fejezettel kevesebb, mint egy nap alatt elkészült és végül hat hét alatt fejezte be a művet, amely óriási sikert aratott. Több tucat nyelvre lefordították és végül a Pulitzer- és a Tony-díjat is elnyerte vele. Miller szinte minden korai drámájában feltűnik az amerikai álom eszménye, a kisemberek sorsa. Szüleinek jól menő ruhagyára és üzlete volt, amely azonban becsődölt a nagy gazdasági világválság idején és mindent elveszítettek. Arthur élete ezután teljesen megváltozott.
Míg szülei korábban az amerikai álom megtestesítői voltak – lengyel bevándorlóként Amerikában jólmenő vállalatot építettek ki és a semmiből váltak vagyonossá – addig egyetemi tanulmányai alatt kénytelen volt kétkezi munkát vállalni, hogy el tudja tartani magát. Így az amerikai álom számára teljesen idegenné vált, ahogyan eltávolodott az olyan emberektől is, akik egész életükben az anyagi jólétre törekedtek, szinte bármi áron.
Willy Lomen – Blaskó Péter – az utóbbi megtestesítője. Egy idős utazó ügynök, aki harmincöt éve ugyan annál a cégnél dolgozik. A családja rajong érte, felesége és fiai is tisztelik, a munkájában sikeres. Legalábbis ezt szeretné elhitetni. Willynek nagyon sokáig sikerül is fenntartania a látszatot, azonban idősebb fia számára egynap világossá válik apja valódi arca. Willy karaktere több szempontból is érdekes és persze zseniális. Egyrészt megmutatja milyen egy kis ember élete, aki évek óta ugyan annál a cégnél dolgozik, ugyanazt a munkát végzi, de sosem léptetik elő, sosem ismerik el a munkáját, ő mégis hűségesen ragaszkodik a munkáltatóihoz és nem áll ki az érdekeiért.
Másrészt rávilágít arra: milyen súlya van akár egyetlen döntésnek az életünkben. A történet folyamán ugyanis Willyt végig kisérti Ben bácsi alakja – Bodrogi Gyula, 2004-ben az Alföldi Róbert által feldolgozott változatban a főszereplőt formálta meg –, aki dúsgazdag üzletemberként tért haza Alaszkából. Ben végig invitálja Willyt, utazzon ki vele és ő is vagyonos emberként térhet vissza. Willy azonban feleségére hallgat, nem mer lépni, így egész életében foglalkoztatja a kérdés: vajon igaza volt? Jól döntött, hogy nem utazott el? Mindemellett Willy karakter tipikus példája azoknak a szülőknek, akik nem tudták megvalósítani saját álmukat, ezért a gyermekeikbe nevelik ezeket. Legidősebb fiát, Biffet – Nagy Márk egyetemi hallgató – a sikerre neveli, arra, hogy gazdag emberként ünnepelje a város.
Willy mindezt a saját példáján keresztül igyekszik megmutatni fiának. Felépít magáról egy képet, amely valójában hamis és erre Biff is rájön egy elbukott matematika vizsga után, amikor az apjától szeretne segítséget kérni. A fiú innentől kiábrándul, addig bálványként tisztelt édesapjából és a két fél között teljesen elromlik a viszony. Willy Lomen összeomlik, hiszen a fiára tette fel egész életét, aki megveti. A történet végén természetes feloldódik a konfliktus, Biff elmondja apjának, hogy szereti és önmagát veti meg, amiért kudarc az élete. Ennek ellenére Willy Lomen mégis véget vet az életének, hiszen úgy hiszi, így könnyebb lesz a család élete.
Arthur Miller darabja zseniálisan van megírva. Egy egyszerű családtörténeten keresztül világít rá számtalan társadalmi problémára, melyek ma is aktuálisak. Olyan jellemhibákra hívja fel a figyelmet, melyek már bivódtak a mindennapi életbe, a hétköznapjaink részei – mint a saját személyiségét a családért háttérbe szorító feleség vagy a folyton pénzt és sikereket hajkurászó apa. A Gobbi Hilda Színpadon bemutatott darab egy remekül megírt történetet, melyhez nem kell felesleges sallangokat adni, csupán remekül kell előadni, ahogyan azt Blaskó Péter, Bánsági Ildikó és a még tanuló, de annál zseniálisabb Nagy Márk tette.
Az ügynök halálát november 23-án és 24-én játszák a Nemzeti Színházban, nem érdemes kihagyni.
Fischer Viktória
Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház
