Kritika – Rango

357

A hawaii inget viselő Rango – az identitászavarral küzdő, hajdanán háziállatként éldegélő kaméleon – nem fél semmitől és senkitől. Egyenesen a hőn áhított távoli Nyugatról érkezik, és bárkivel szembeszáll, ha a sors úgy akarja. Legalábbis ezt sikerül elhitetnie Por városka lakóival.

Valójában azért nem annyira kemény srác ő, inkább csak a szája nagy. Eddigi életét színészkedéssel töltötte egy fél Barbi baba, egy pálmafa és egy műhal társaságában. Hősünk élete alaposan megváltozik, amikor – egy színielőadás alatt – az almárium elszakad gazdájától. Hősünk, akinek a szerencse a nyomába szegődik, elpusztítja a városkát rettegésben tartó héját és mivel a városka lakóinak szüksége van erejére, hősiességére, seriffé választják. Nagy baj van a városban, rohamosan fogy az ivóvízkészlet, olyannyira, hogy már a kaktuszok is pusztulnak.

Úgy tűnik, Rango végre rátalál igazi önmagára: barátok veszik körül, komoly küldetése van, sőt még a szerelem rózsaszín fénye is árad felé. Nem meglepő, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, a poros kisváros végre fellélegezhet. Talán furcsának tűnik, hogy Gore Verbinski (Karib-tenger kalózai) éppen az animációs filmek világát választva fordul az érettebb közönség felé. Mindez mégsem olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy John Logan, a forgatókönyv írója viszont nem igazán köthető az animációs kategóriához (az ő műve többek között Az utolsó szamuráj is). A történet valójában egy igazi western, szerethető figurával.

A Shrek színre lépése óta az animációs filmekben – néhol fölöslegesen sok – popkulturális utalást találunk, műfajparódiák. Így most is arra számíthattunk, hogy majd bugyuta, elcsépelt poénok sora hangzik el, és western-paródiában lesz részünk. Éppen ezért felettébb kellemes csalódás volt, hogy ez nem következett be. Komikus elemek tarkították és gazdagították a cselekményt, mindvégig a western keretei között maradva. A maguk bizarr módján… Az egész alkotás ugyanis szürreálisan bizarr, ciki-cuki, pihe-puha figurákat pedig keresve sem találunk. A zenéről annyit, hogy telitalálat, kellemes és odaillő.

A Rango tehát nem igazán gyermekek számára készült, sokkal inkább hajaz a Félelem és reszketés Las Vegasban stílusára, képi megjelenítésével pedig még rá is tesz egy lapáttal. De hát, ki mondta, hogy mesét csak gyerekek néznek?

színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 107 perc, 2011 (12) 

rendező: Gore Verbinski
forgatókönyvíró: Gore Verbinski, John Logan, James Ward Byrkit
zeneszerző: Hans Zimmer
producer: John B. Carls, Graham King, Gore Verbinski
vágó: Craig Wood

szereplő(k):
Johnny Depp (Rango eredeti hangja)
Isla Fisher (Babszem eredeti hangja) 


Szalkai Evelin

www.cinemagyar.hu – A Flag Polgári Műhely partnere

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu