1883 augusztus 27-én kitört a Krakatau vulkán. Az esemény az emberiség történelmének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt.
A Krakatau (Krakatoa, portugálul: Krakatao) vulkanikus sziget Indonéziában, a Szunda-szorosban Jáva és Szumátra szigetei közt. A nevet használják a szigetcsoportra, a fő szigetre (amelyet Rakata és Pralane néven is ismernek), illetve magára a vulkánra. Az írott történelem a vulkánnak több hatalmas – és katasztrofális következményekkel járó – kitörésére emlékszik.
A hírhedt 1883-as kitörés a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével, mintegy száz megatonnával robbantotta darabjaira a hegyet, több mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból, és a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta: a robbanás zajára a 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Rodriguez-szigeten, Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, és még öt nappal később is érezhető volt.
A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló cunami legalább 36 147 embert ölt meg, a kitörés elpusztított 165 falut és várost és súlyosan megrongált 132-t. Sok ezren sérültek meg, főképp a pusztító, már említett cunami következtében, amely végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában.
Az emlékezetes kitörés Krakatau sziget kétharmadát eltörölte. Az 1927 óta történt újabb kitörések egy új szigetet építettek, amelyet Anak Krakataunak, Krakatau gyermekének neveznek.
A korai kitörések
Az 1883-as kitörés előtti években a vulkán környékén intenzív szeizmikus tevékenység folyt, egyes földrengéseket még Ausztráliában is éreztek. 1883. május 20-tól (három hónappal a nagy kitörés előtt) a Perboewatan, a három vulkáni kúp közül a legészakabbi, rendszeresen füstöt lövellt ki. A kibocsátott hamu hat kilométeres magasságba is eljutott és a robbanásokat a 160 kilométerre lévő Batáviában (Dzsakarta) is hallani lehetett. Május végére azonban a vulkán ismét elcsendesedett.
Július 20-a körül azonban újraéledt. Az új kitörés kürtője, vagy kürtői Perboewatan és Danan közt lehetett, valahol az Anak Krakatau mai kúpja helyén. A kitörés hevessége következtében a környéken a szokottnál magasabb volt és a lehorgonyzott hajókat láncokkal kellett biztosítani. Augusztus 11-én nagyobb kitörések kezdődtek, legalább 11 kürtőből tört magasba a hamu és a füst. Augusztus 24-én a kitörések tovább erősödtek. Augusztus 26-án délután egy óra körül a „pliniusi” stádiumba került, két órára a megfigyelők 27 kilométer magasba törő hamuoszlopot láttak. Ekkor már gyakorlatilag folyamatos volt a kitörés és mintegy tízpercenként robbanások hallatszottak. A vulkán húsz kilométeres körzetében lévő hajók hatalmas hamuesőről számoltak be. A fedélzeten landoló egyes piroklaszt darabok átmérője elérte a tíz centimétert is. Jáva és Szumátra mintegy 40 kilométerre húzódó partjait este hat és hét óra közt kisebb cunami érte el.
A kataklizma
Augusztus 27-én a vulkán a kitörés utolsó, kataklizmikus szakaszába lépett. Négy hatalmas robbanás rázta meg a környéket, először reggel fél hatkor, majd 6:44-kor, 10:20-kor és 10:52-kor. A legnagyobb robajjal a harmadik robbanás járt. Valamennyi robbanást nagyon nagy cunami kísérte, amely helyenként a harminc méteres magasságot is elérhette. A vulkánból kitörő Piroklaszt ár beterítette a Szunda-szoros nagy területeit és egyes partvidékeket is. A robbanások olyan hevesek voltak, hogy hallották őket az ausztráliai Perthben 3500 kilométernyire, és a Rodrigues-szigeten, Mauritius közelében, 4800 kilométernyire. A Krakatau robbanása a feljegyzett leghangosabb hang, amely még 160 kilométer távolságban 180 dB(SPL) erejű volt. Az utolsó robbanás lökéshullámát világszerte rögzítették a barográfok és még a robbanás után öt nappal is érzékelték. Az adatok szerint a lökéshullám hétszer futotta körbe a Földet. A hamu nyolcvan kilométer magasra lövellt fel; a vulkán a kitörési időszakban (döntően a robbanásokkal) összesen mintegy 18 km³ törmeléket lövellt a levegőbe. A negyedik robbanás után a kitörés gyorsan alábbhagyott, és augusztus 28-án reggelre a Krakatau csendes volt.
Ketimbang égő hamuja
Augusztus 27-én izzó hamueső borította el Ketimbang (a mai Lampung tartományi Katibung) környékét, megölve mintegy ezer embert. Ez volt az egyetlen eset, amikor a vulkán közvetlenül, tömegesen ölt, nem a cunamival vagy a kitörés utóhatásaival. Verbeek és későbbi szerzők ezt egy oldalirányú robbanásnak vagy a vízen is keresztülszáguldó piroklasztárnak tulajdonítják, amely hasonló lehetett ahhoz, amely 1980-ban a Mount Saint Helensből tört elő. A hamueső sújtotta terület Ketimbangtól északnyugatra véget ért, ahol a Sebesi sziget tömege védelmet nyújtott az oldalirányú áramlástól.
A kitörések után
A kisebb kitörések egészen októberig követték egymást (sőt februárig, bár az október közepét követőek Verbeek szerint aprók voltak).
A nagy kitörés majdnem teljesen eltüntette a föld színéről Krakatau szigetét, kivéve a Rakata kúp déli felét, amely függőlegesen kettéhasadt, 250 méter mély kalderát hagyva hátra.
A hatások
A piroklasztárak, a vulkáni hamu és a cunamik katasztrofális hatásokkal jártak a régióban. A Krakatautól 13 kilométerre lévő Sebesi sziget 3000 lakója közül senki sem élte túl a kataklizmát. Ketimbangban, 40 kilométeres távolságban északra, a szumátrai parton mintegy ezer ember halt meg. A holland hatóságok 36 417 áldozatot regisztráltak, egyes források szerint azonban a valós szám elérhette, vagy meghaladhatta a 120 ezret. Sok település elpusztult, köztük Szumátrán Teluk Betung és Ketimbang és Jáván Sirik és Semarang. Jáván Banten, Szumátrán Lampung régiók szenvedtek el nagy pusztítást. Az Indiai-óceánon, sőt Afrika keleti partjainál még sokáig, még a kitörés után egy évvel is találtak holttesteket. Jáva egyes területei sohasem népesültek be újra.
Cunamik és távoli hatások
A kitörés keltette árhullámok meg Dél-Afrika partjainál is megrengették a hajókat. A cunamikat a tengerbe omló gigantikus piroklasztárak kelthették, amelyek a vulkán robbanásait követték. A tengerbe csapódó több köbkilométernyi anyag hatalmas tömegű vizet mozgatott meg. Merak városát 46 méter magasságúra becsült cunami pusztította el. A piroklasztárak egy része a felhevített tengervíz gőzén utazva a 40 kilométeres távolságban húzódó szumátrai partokig is eljutott. Annak is maradtak nyomai, hogy a tenger alatti piroklasztfolyások 15 kilométeres távolságra is eljuthattak. A Kieli Egyetem egy kutatócsoportja által végzett kísérletek szerint a piroklasztár áthaladhat a vízen, nehezebb részei azonban már az út elején lemerülve cunamikat okozhatnak.
A kitörés keltette kisebb hullámokat még a La Manche-nál is észlelték. Ezek túl hamar követték a kitörést ahhoz, hogy a cunamik okozhatták volna őket, ehelyett a Föld légkörét többször is körbesöprő léglökéshullámok kelthették őket.
Éghajlati hatások
A kitörést követő évben a globális átlaghőmérséklet 1,2 Celsius-fokkal esett. Az időjárás évekig a megszokottól eltérő mintákat mutatott és a hőmérséklet csak 1888-ra tért vissza a korábbi szintekre. A kitörés hatalmas mennyiségű kén-dioxid gázt juttatott a sztratoszférába, amelyet a szelek széthordtak a világban. A cirrus felhőkben emiatt megnőtt a kénessav (H2SO3) koncentrációja, ami növelte a felhők fényvisszaverését és így a korábbinál kevesebb napfény jutott el a földfelszínig. Az összegyűlt kén később savas esők formájában lehullott.
Optikai hatások
A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és hónapokig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták. A brit művész színes vázlatok ezreit készítette a világ különböző tájain a kitörés utáni években. 2004-ben kutatók azt is feltételeztek, hogy Edvard Munch híres kompozíciója, a Sikoly hű képe a Norvégia felett a Krakatau kitörése után látott égnek. A kitörés másik optikai következménye volt, hogy még két évig tapasztalható volt az egyébként nagyon ritka kék hold jelenség. A kitörés után, 1885-ben figyelték meg először a gyöngyházfényű felhők jelenségét. (Az nem tisztázódott, hogy az akkor megfigyelt jelenséget a kitörés idézte-e elő.)
wikipedia.org
