A Corvin–Szigony projekt az elmúlt két évtized kivételesen nagy ívű látomása, mely mindmáig épülőben, fejlődésben van.
A projekt teljes területe a Corvin negyed és a Klinikák metrómegálló közötti övezet. A VIII. kerületi leromlott önkormányzati bérházakból mára már több mint 1100 lakást szanáltak a 2000-es évek elején megfogalmazott komplex városfejlesztési koncepció alapján.
A folyamatot az önkormányzati alapítású RÉV8 Zrt. – Alföldi György településrendező vezető tervező és munkatársai menedzselték. Ezzel a munkával alaposan rácáfoltak a településtervezői munka értelmét olykor kétkedve figyelő szakmai attitűdömre – számomra is meggyőzően bizonyítva, hogy már az alkotók életében, azaz egy szűk nemzedéknyi időn belül is lehet maradandó változást hozó gondolatot teremteni manapság Budapesten.
A projekt olyan markáns beavatkozást fogalmazott meg a történelmi jelentőségű Corvin közből kiinduló tengely mentén, amelynek megvalósításához komoly szanálásokat hajtottak végre, és ennek nyomán jelentős mértékű fejlesztési területet szabadítottak fel. Elsőként elkészült a mára már megszokott és beérett Corvin Plaza, a Mérték építésziroda alkotása, majd ennek egyenes folytatásaként körvonalazódott az újonnan alapított Corvin–Szigony sétány, melynek térfalait a korábbinál lényegesen magasabb minőséggel készült lakóingatlanok alkotják. Ezeket az ingatlanfejlesztési nagyberuházásokat már a Futureal-csoport szervezte és finanszírozta a VIII. kerületi önkormányzattal vállalt szövetségben.
Átsétálva a területen a második világháború előtti régi bérházak, a panel lakótelepek és a mai lakóparkok közötti különbségek és azonosságok jártak a fejemben. Elsőként az 1920-as évek bérkaszárnyái épültek ide, a Józsefvárosba. A terület közvetlen szomszédságában később megjelentek a hetvenes évek szocialista lakótelepei. A paneles építést minden korlátoltsága mellett is az a reális társadalmi igény teremtette és tartotta életben, hogy akkoriban is egyszerre sokan kívántak rövid idő alatt Budapestre költözni.
A paternalista államhatalom kézben tartotta a szocialista kereslet-kínálati piac igen találóan hiánygazdaságnak nevezett rendszerét, és az akkori építőipar panelgólemjei ma is meghatározóak Budapest városképében. Az ipari szemléletű, még magukat a lakótelepeket alkotó építészeket is elszörnyedéssel eltöltő beruházási dömping szerencsére nem élte túl a diktatúrát, melynek létét köszönhette. A VIII. kerületi, sokat látott városszövet pedig most új mintával gazdagodott. Ha jobban belegondolok, a Corvin–Szigony sétány mentén épülő luxuscondominiumok ugyanazt a szemléletet képviselik, mint a régi szocialista lakótelepek, csak lényegesen jobb minőségben megépítve. Az épületek tömege kifejezetten nyomasztó, a mészkő burkolatos homlokzatok ritmusa itt is a monoton ismétlődésen alapul.
Forrás: Éberling András
A sokat látott VIII. kerületi városszövet új mintával gazdagodott
Pazar viszont maga a sétány, amely még csak árnyékában sem emlékeztet semmiféle panel lakótelepre. Robert Townshend kert- és tájépítész irodája nagyot alkotott.
A napokban került használatba a Corvin–Szigony sétányt tengelyében lezáró új létesítmény, a Skypark több tízezer négyzetméter alapterületű irodaháza, amelyet teljes egészében a Nokia információtechnológiai vállalat bérel a beruházóktól. A tervezők, a ZDA-Zoboki Építésziroda munkatársai többek között a Müpa koncert- és kiállítótermeit és a Pannon UPC törökbálinti irodaházát jegyzik, de már nagyléptékű kulturális és sportközpont is megépült Kínában a terveik nyomán Sencsen városban 2014-ben.
A tervezők pályázat útján nyerték el a megbízást 2015 nyarán. Az egyenes tengelyű sétányt szelíd elmozdítással, a pályázati leírásukból idézett „ferde kapu” gesztussal lágyították el, ezzel is újabb jelentős közterületi fejlesztést megvalósítva az új irodaház előtt. Az épület modern egyszerűségében is organikus, üvegezett homlokzatú, íves alapforma, hangsúlyos fehér szalagokkal övezve a külső üveghártyát. A szanált lakások helyén, ahol a személyes higiénia elemi feltételei sem voltak biztosítva, most olyan XXI. századi munkahelyek létesültek, amelyeknek szerves részük az irodaházon belüli óvodai férőhely az ott dolgozók gyermekei számára, a napközben is hozzáférhető zuhanyozó és öltöző, a tetőkert és a belső éttermek – a munkahely ebben az esetben mint élményt adó környezet jelenik meg a közel kétezer munkavállaló számára. A ház a nemzetközi BREEAM környezetvédelmi minősítési osztályozáson az „igen jó” minősítést kapta, köszönhetően a motorizált külső homlokzati árnyékolóknak és az intelligens gépészeti rendszernek.
Az épület léptéke fogott meg leginkább a bejárás során. Olyan nagyberuházás részeként épült meg ez a 25 ezer négyzetméteres műalkotás, amelyre talán a gigantikus kifejezés illik a legjobban. Mégis ez a ház végül a teljes Corvin–Szigony projekt elegáns ékszerdoboza lett. Ez pedig az alkotó építészek tudásának nagy varázslata.
Sánta Gábor – www.magyaridok.hu
