Elhúzódó aranykor

283

Magyar futballtörténelem öt kötetben.

Három és fél ezer oldal, nyolc kiló – ezek A magyar labdarúgás története című, az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent, két és fél éves, emberfeletti munkával előállított könyvsorozat mérhető adatai.

Három és fél ezer oldal, nyolc kiló – ezek A magyar labdarúgás története című, az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent, két és fél éves, emberfeletti munkával előállított könyvsorozat mérhető adatai. Már a számok is sokkolják az olvasót, és akkor még nem beszéltünk a belbecsről. Amely ugyancsak rendkívüli. Azt nem állítom, úgysem hinné el senki sem, hogy végigrágtam magam mind a 3496 oldalon, de amit elolvastam belőle, az lebilincselő, fantasztikus forrásanyaggal, személyes élményekkel, korabeli újságcikkekkel dúsított időutazás futballunk 120 éves történetében.

A szerzői kollektíva „főnöke” – ha volt ilyen – a Nemzeti Sport egykori főszerkesztője, az InfoRádió labdarúgó-szakértője, megannyi futballtémájú könyv szerzője, akinek a feje igenis káptalan: Dénes Tamás. Kollégánk két tanárembert, a futballban ugyancsak kivételesen járatos Sándor Mihályt és Bácsné Bába Évát vette maga mellé szerzőtársnak, s ők hárman hiánypótló szériát alkottak, olyasmit, aminek még a sportág őshazájában, Angliában sincs párja. (Erről Magyarországra házasodott barátunk, Matthew Watson-Broughton, az UEFA mindentudó munkatársa győzött meg bennünket.)

Dénes Tamás egyébként Sándor Mihállyal már számos sikeres művet írt, s a szerzőtrió együttműködésének korántsem a végét jelzi A magyar labdarúgás története létrehozása, hiszen karácsonykor már nyomdába kerül a fenti sorozat internacionális megfelelője, az ugyancsak ötkötetes A világ labdarúgásának története. De ne kalandozzunk el a nagyvilágba, maradjunk itthon, méghozzá kalandvágyból, ugyanis minden honfiúi elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a magyar futball históriája van olyan izgalmas, mint az összes többi országé együttvéve, sőt!

Vegyük például a hőskor őskorát: még azt sem lehet egyértelmű biztonsággal megállapítani, hogy ki volt a futball magyarországi meghonosítója: két angol úr, bizonyos Arthur Yolland és Harry Perry, vagy egy Löwenrosen Károly nevű, úrnak csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető „macher”, akiről még azt sem sikerült kétségbevonhatatlanul kideríteni, hogy „amerikás” magyar volt-e, vagy Nagy-Britanniából érkezett vissza pár évvel a századforduló előtt az őshazába.

Végigbarangoljuk Dénes kollégával és szerzőtársaival az amatőrök és álamatőrök 1897 és 1926 közötti időszakát – benne olyan gigászokkal, mint Orth György, Schlosser Imre, Schaffer „Spéci”, vagy olyan tragédiákkal, mint az 1924-es párizsi olimpián elszenvedett „egyiptomi csapás” –; az 1926 és 1944 közötti profikorszakot az 1938-as világbajnoki ezüstéremmel, annak kovácsaival, Sárosi Gyurkával, Zsengellér Gyulával, Titkos Pállal, Toldi Gézával; majd az igazi aranykort, amely a második világháború befejezésétől 1966-ig, az angliai világbajnokságig tartó bő két évtized volt, az a két évtized, amelyben sem azelőtt, sem azóta nem tapasztalt magasságokba emelkedett s maradt ott tartósan a magyar futball.

Akadt itt évszázad mérkőzése és annak a visszavágója 13:4-es összesítéssel az angolok ellen, a helsinki olimpia megnyert, majd a berni világbajnokság elveszített döntője, az 1956–1957-es exodus, a chilei negyeddöntős vereség a csehszlovákoktól, majd a liverpooli 3-1 a világbajnok brazilok ellen. A hősöket – Nagymarosi, Deák, Szusza, Bozsik, Puskás, Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Albert, Tichy, Göröcs, Sándor, Varga, Farkas, Mészöly – felsorolni is fárasztó, de nyugalom, ahogy közeledünk a mához, már nem lesz ilyen gondjuk a szerzőknek.

Azért a Szocialista profizmus című kötetnek (1967–1986) is vannak fénypontjai, mint például a brazilok 1986-os kitömése (3-0) a Népstadionban, vagy éppen Puskás Öcsi fantasztikus hazatérése öt évvel korábban. És máris megérkeztünk a mába, A futball elhúzódó rendszerváltozásába, amelybe már a könyv nyomdába adása miatt nem tudott beleférni mérsékelten dicsőséges szereplésünk a nyári franciaországi Európa-bajnokságon.
Nyilván az olvasónak is meglesznek a kedvenc történetei, hősei, korszakai az öt könyv mindegyikéből – van miből, honnan tallózni.

Iránymutatóként mi is megkérdeztük Dénes kollégát, árulja el, mely időszak gyakorolta rá a legmaradandóbb hatást, ad absurdum hová repülne el legszívesebben időutazással. „Egyértelmű: az 1945 és 1950 közötti öt évet kutattam a legnagyobb örömmel, hiszen ebben a periódusban még játszottak az 1938-as vb-ezüstcsapat fiatalabb titánjai, és már bontogatták szárnyaikat a következő nagy generáció, az Aranycsapat hősei. Amúgy meggyőződésem, hogy a magyar futball legerősebb válogatottja nem a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor összetételű Aranycsapat volt, hanem az 1948–1950-es gárda, már Puskásékkal, de még Nagymarosival, Deákkal, Szuszával, Kubalával.”

(B. Bába Éva–Dénes Tamás–Sándor Mihály: A magyar labdarúgás története (1897–2015), I–V. Alexandra Kiadó, Pécs, 2016. 3496 oldal. Ára: 48 000 forint)

Ch. Gáll András – www.magyaridok.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu