Szanki pucor

279

A magyar irodalomban is előkelő helyen szerepel a pacal

A csillagos ég fölöttem, a pacal bennem – olvasható Cserna-Szabó András 77 magyar pacal, avagy a gyomor csodálatos élete című könyvének egyik mottója.

A filozófus Kant mondatára utalással a szerző érzékelteti: e belsőséggel való megismerkedésünk során nem sejtett távlatok tárulnak majd fel.

A bendő rejtelmes mélye, zsigerisége a rajongás és az irtózat lehetőségeit is magában hordozza.

A pacal maga a kétértelműség: a gyomor tobzódása önnön anyagában vajon mélyebb önazonosságot jelent, vagy éppen egyfajta kannibalizmust?

E zsigeri étek körül baljóslatúan lebeg a romlandóság és a tisztátalanság tabuja, és a Jónást elnyelő sötétség archetipikus borzalma is megjelenhet lelki szemeink előtt. A szerző a korábbi századok ridegebb közösségeibe is elkalauzol minket, felidézve: az úgynevezett kipacaloztatás során a züllött, állapotos fehérnépeket megszégyenítő módon, a nyakukba akasztott pacaldarabbal űzték ki a városból.

A kötet egyik nagy erénye, hogy átszövik a hivatkozások a magaskultúrára, és az ízlésvitát is olyan literátus ínyencek szembeállításával végzi el a szerző, mint amilyen Hamvas Béla, aki úgy tartotta, nem lehet pacalt fogyasztva tisztán élni, vagy amilyen a bendő aromáinak őszintén hódoló Móricz Zsigmond. A könyv végén található irodalmi szöveggyűjtemény Orwell pacal vonatkozásában is sötét világképét ütközteti Hrabal bendő-igenlő életörömével.

A kötet egyúttal a pacal recepciójának a története: a szerző részletesen dokumentálja a bendő fogadtatását kísérő ambivalenciát, így tudósít minket a pacal mostoha korszakairól is, amikor az a nincstelenek eledeléül szolgált.

A második világháború idején a legszegényebbek álltak sorba a pesti vágóhíd előtt e hulladéknak tartott „zordon csemegéért”. Egy-két évtizeddel később azonban olyannyira hőn vágyott ínyencség vált belőle, hogy a Kádár-korszak hiánygazdálkodásában már Moldova György próbálta megtalálni a választ arra, hogy „hová lett a pacal?”.

Fotó: MTI–Bugány János

Hagyományos kunsági étel: egyben főtt birkapacal
Karcagon

A bendő mibenlétét elemezve további jelentésdimenziókra mutat rá a szerző: kultúrafüggően a marha, a bárány, a kecske, sőt a disznó gyomrát is nevezhetjük pacalnak, illetve a gyomor és a belek különböző részei minősülhetnek annak.

Kalauzunk arra is felhívja figyelmünket, hogy maga az elnevezés is meglehetősen rugalmas: a gasztronómiai ügyekben talán leginkább illetékes írónk, Krúdy Gyula például a szalontüdőt illette pacal névvel. A könyvben arra is fény derül: bár őseink ezer éve is fogyasztották már a bendőt különböző formákban, a pacalpörkölt egészen új találmány, „gasztronómiai csecsemő”.

A történeti részek, a szociográfiai kitérők és az irodalmi ízelítők néhol borongós terepéről a receptek zavartalanul derűs síkjára is kijut persze végül az olvasó, ahol kétségek és fenntartások már nem, csak az idők próbáját kiállt elkészítési javaslatok találhatóak soktucatnyi oldalon keresztül. Itt olyan receptkülönlegességekre bukkanhatunk, mint az elmaradhatatlan Torgyán-féle pacal, a bőrös gömböcz vagy a különös hangzású szanki pucor.

(Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal, avagy a gyomor csodálatos élete. Magvető Kiadó, Budapest, 2017, 282 oldal. Ára: 3999 forint)

Kárpáti András – www.magyaridok.hu

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu